Baráth Viktória : Körtánc (Első tánc folytatása, részlet)

Baráth Viktória 

Körtánc

Első tánc folytatása...

Olvasás, csak saját felelősségre!!!!!!!

 

 Homlokomat a hideg konyhapultra nyomom. Nincs is ennél jobb érzés a világon, de a szoba igazán abbahagyhatná már a forgást. Úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger, legalább háromszor. Felemelem a fejem, de ezért a biztonság kedvéért megtámasztom, majd leerőltetek egy kevés kávét a torkomon. Még a létezés is fáj. Igyekszem életet lehelni magamba, nemsokára indulnom kell a melóba, de így nem leszek képes dolgozni. Lépéseket hallok, de nincs erőm hátranézni, csak a kávémmal vagyok elfoglalva.

– Nem jött be az új cucc? Jackson egy szál alsógatyában lép be a konyhába, és nekiáll kávét főzni. 

– Sam azt mondta, ettől nem fog fájni a fejem – nyögöm.

– És?

– Sam el fogja veszíteni a golyóit!

Csak nevet rajtam. Legszívesebben felpofoznám emiatt, de nincs erőm mozdulni. Nem tudom, hogy csinálja, hogy sosem másnapos. Ismét lépéseket hallok, de már hátra se fordulok, tök fölösleges. 

 – Majd hívjatok! – szólal meg mögöttem egy vékony női hang.

– Persze, drága! – vigyorog Jackson, majd integetve fordul a lány felé.

Hallom az ajtócsukódást, mire egyenesen Jacksonra nézek, de az erős napfénytől hunyorognom kell.

– Drága? – kérdezem. 

– Nem tudom, hogy hívják! – vonja meg a vállát.

– Istenem, legalább a nevüket kérdezd már meg!

Próbálok szigorúan nézni rá, több-kevesebb sikerrel.

– Jól van! – emeli fel a kezeit bocsánatkérőn. – Különben is, veled jobban elszórakozott a kanapén… 

 

 Jajj, ne, kezdenek beugrani az emlékek. 

 

– Hé, nem tehetek róla, sebezhető voltam, ő meg letámadott! – védekezek.

– Semmi gond, miattam ne fogd vissza magad! Kár, hogy lefeküdtél, elég jó volt a csaj.

– Megegyeztünk: nincs se édeshármas, se semmi. Nem piszkítok a saját fészkembe.

– Tudom… – húzza a száját. 

 Már három óra, össze kéne szednem magam, különben egész este olyan leszek, mint a mosott szar. Megfogom a kávémat és kisétálok a teraszra, ahol szikrázó napsütés fogad. Lefekszem az egyik napozóágyra, hallgatom a hullámokat, és magamba szívok minél több friss levegőt. Imádom ezt a házat, örülök, hogy vissza tudtuk mondani a lakásokat. Buktunk ugyan egy kis pénzt, de megérte. Jackson az ölembe tesz egy tálcát, rajta narancslé, omlett és bagett.

– Te egy angyal vagy– motyogom. 

Leül mellém és nekilát a saját reggelijének, vagy inkább ebédjének. Eléggé összefolynak a napok, ha az ember félig nappal, félig éjjel dolgozik, és legtöbbször nappal alszik. A biológiai órám hónapokkal ezelőtt felmondta a szolgálatot. Nincs semmi étvágyam, csak kotorászok a tányéromon.

– Zoey, enned kell valamit!

– Tudom, én csak… – puffogom, de valójában nem tudok semmit felhozni a reggeli ellen, így bekapok egy falatot.

Jackson isteni omlettet készít, de szörnyen másnapos vagyok, ráadásul ettől az új bogyótól hányingerem van.

– Meló után Joshnál lesz buli – mondom. – Beszerelték az új jakuzziját és ki akarja próbálni. Te is jössz?

– Köszi, de utánatok nem biztos, hogy szívesen beleülök…

 Megborzong, mire nevetnem kell. Imádom Jacksont, jelenleg ő a családom. Sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, mikor összeköltöztünk, de lefektettük a szabályokat: nem lehet köztünk semmi, mert az csak bezavarna, cserébe viszont azt hozunk fel, akit akarunk. Mindent kigondoltunk, hogy ne legyen köztünk konfliktus. Hamar belelendültünk az új életünkbe, de persze a jót könnyű megszokni. Éjjel dolgozunk, aztán nappal alszunk. Nincs sok szabadidőnk, de nincs is rá szükség. Az életünk olyan, mint amire mindenki vágyik: a munkánk szórakoztató, rendesen megfizetnek, mindig van partnerünk, ráadásul az óceánparton lakunk. Alig ötven méter választ el a víztől! Az biztos, hogy jöhetne bármi, semmi pénzért sem adnám fel ezt az életet! 

 

 

Az írónő hivatalos szerzői oldala : --> 

Baráth Viktória

 

AZ  ÍRÓNŐ ENGEDÉLYÉVEL