Robin O'Wrightly
Kettős kereszt (#Wetoo
1.)
,,A rémálomban egyetlen jó dolog van: az ébredés.
Kivéve, ha a valóság szörnyűbb, mint az
álom.
A Gyilkos emlék kisregényben két nő
idővonala tárul elénk, az egyikük, Connie V. Marshall, fotós már túl van élete
legdurvább cselekményén: ámokfutást végzett egy irodában, maga után hagyva 15
áldozatot. A másik, Shauni Hullivan, nyomozó pedig még előtte áll a saját
legdurvább élménye feldolgozásának: miért lát rettenetes rémálmokat nemi
erőszakról és képtelen lefeküdni férfiakkal? Két nő üldözi a gólemét, egymást
és végül önmagát. Mindeközben nem is sejtik, hogy sorsuk több szálon
kapcsolódik össze, mint azt hitték… Mindketten a saját poklukból indulnak, de
eljutnak a saját Paradicsomukba a végén?
A Tinnitusz novellában egy házaspár
konfliktusa egy buli után bontakozik ki, amikor nem várt vendégeik érkeznek…
Ismerik-e egymást annyira, hogy megmentsék az életüket?
A Testcserés számadás előzetes egy
nagyon megosztó és bizarr erotikus-misztikus lélektani thrillerhez. Sarah Z.
Montgomery nem mindennapi nő: képes lélekként testekben utazni, így spirituális
testszállítóként tevékenykedik. Saját erkölcsi állapota és a házassága is
komoly veszélybe kerül egy félresikerült küldetésben. Vajon el lehet viselni a
lelki erőszakot? És mi lesz a Montgomery család további sorsa?
A #WeToo – Kettős kereszt vérmes,
tabudöntögető lélektani thrillere mindannyiunk története, akár keresztülmentünk
a családon belüli erőszaktól a szexuális abúzuson át a totális lelki és testi
sérülésig, akár nem.”
*
Én nagyon kedvelem Robin O'Wrightly könyveit, és elhatároztam, hogy az összes, eddig
megjelent regényét kiolvasom. Még akad pár, ami hátra van, köztük volt a Wetoo, amiről sok jót olvastam, ezért
helyeztem tavaly előtérbe, de félre kellett tennem más művek miatt, csak idén
fejeztem be. Az Emlékkönny után a Gyilkos
emlék lett hivatalosan is a kedvencem az írónőtől, bár erős holtversenybe
került az Andrea&Andrea című
narrációs szatírájával. Utóbbiakat is szeretem, mert viccesek és remek
kikapcsolódást nyújtanak egy fárasztó nap után, de a lélektani valahogy sokkal
jobban közelebb került hozzám. Nem tudom, miért, de valahogy úgy érzem,
izgalmasabb a cselekmény, a fogalmazásmód olvastatja magát, a karakterek
szimpatikusabbak és teljesen beszippant. Ilyen leírós téren eléggé erős a
szerző, mert nagyon jól tud fogalmazni. (Megjegyzés:
szerintem több ilyet kellene írnia.)
Így jártam a Wetoo-val is. Leültem, olvastam, olvastam, és a végén azt vettem
észre, hogy elfogytak az oldalak.
Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!
Röviden a Wetoo-ról…
A regényt tartalmilag három részre lehet
felosztani: Gyilkos emlék; egy rövid novella és egy kisebb beleolvasó a második
részbe, ami önálló kötetként is olvasható.
Ami
tetszett benne…
A Gyilkos
emlékkel kezdem, mert ezzel indít a könyv, és számomra ez volt a
legfontosabb történet benne. A cselekmény váltott szemszög, két egymástól különböző
hölgy - Connie V. Marshall és Shauni Hullivan - elbeszéléséből áll,
akiket egy dolog köt össze. Mindkettőjüket megerőszakolták, és ez kihatással
volt az életük további alakulására. Az egyik bűnöző, a másik bűnüldöző.
Harcolnak a belső démonaikkal, amik teljesen felemésztik őket. Egy érem két
oldalát képezik: a rosszat és a jót.
Connie lett a kedvencem, bár szerintem
ezzel egyedül csak én vagyok így. Sokkal jobban felkeltette a figyelmemet, mint
a másik kulcskarakter, és érdekelt, milyen lezárást kap a története. Emellett,
kidolgozottabbnak éreztem, tökéletesen felvezetve a lelki okot, a belső
indítékot a cselekedetére. Na, nem mintha egyetértenék vele a gyilkosságokat
illetően, mert az erőszak sohasem szabad, hogy megoldásul szolgáljon, bármi is
történik. Volt választása, ő rosszul döntött, és ezáltal remek ellenpéldául
szolgál azok számára, akik átéltek hasonló borzalmat.
Shauni más tészta.
Őt is kedveltem, csak mégsem tudott
annyira a szívemhez nőni, hogy érdekeljen a karaktere. Sajnáltam a történtek
miatt, és drukkoltam, hogy megtalálja, aki ezt tette vele. Ő egy erős női
karakter, csak olykor egy picit átesett a ló túloldalára. Amikor találkoztak
egymással, és Shauni úgy beszélt, ahogy, akkor enyhe ellenszenvet váltott ki
belőlem, és az iránta érzett együttérzésem el is párolgott.
Tetszett a Gyilkos emlékben az
utolsó nagy csavar, amire bár számítottam, mégis meglepetten érintett, és ezért
hatalmas piros pont az írónőnek.
Ami nem tetszett benne, az a szerelmi
szál, mert feleslegesnek és túlságosan gyorsnak éreztem, sokkal jobb lett
volna, ha az kimarad, és ezt úgy írom, hogy brutálisan nagy romantika fanatikus
vagyok.
*
A Tinnitusz
egy rövid kis szösszenet, ami nem kapcsolódik a Gyilkos emlékhez, csak benne is kulcsfontosságú szerepet játszik a
nemi erőszak. Őszintén, hozzám nem igazán került közelebb, mint az előző
történet, pedig élethű karakterábrázolások voltak benne, és igazán elgondolkodtató
cselekmény.
*
Annál inkább megfogott a Testcserés számadás beleolvasója, ami
felkeltette a figyelmemet. Nem egy kaptafára épül, igazán egyedi az alapötlete,
nem tucat sztori. Szóval, már tudom is, mi lesz a következő olvasmányom Robintól.
Figyelemfelkeltő fülszöveg, elképesztő
borító, érdekes karakterek, kibogozásra váró cselekmény, izgalmak, hát kell
ennél több? Nem hiszem. :D
*
Fentebb már összeszedtem, hogy mi
tetszett, és mi nem, így az összegzésben inkább arra térek ki, mennyi érzést
váltott ki belőlem. Azt kell írnom, remek kikapcsolódást nyújtott számomra, és
igazán olvasmányos volt, hála a szerző remek fogalmazási készségének. Remélem,
hogy több ilyen könyvet is ír, én mindenesetre támogatom benne.
