Chiara
Repülj, szitakötő!
A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.
Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?
Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.
De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?
MERÉSZ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉRŐL, A TESTVÉRI SZERETETRŐL ÉS A SZERELEM EREJÉRŐL.
Író: Chiara
Kiadó: Könyvmolyképző
Számomra ez volt a tavalyi év legvártabb megjelenése.
Amikor felröppent a hír, hogy az írónőnek új kötete jelenik meg, már teljesen biztos voltam abban, mindenképpen megszerzem és elolvasom, bár akkor még nem sejtettem, pár hónappal később, mennyire aktuális lesz. A Pillangólány óta rajongok a szerző munkásságáért, azóta több novelláját olvastam és már alig várom, hogy még sok-sok Chiara regényt szerezhessek be a közeljövőben.Figyelem!
Cselekményleírást tartalmaz!
,, Mert azok a versek, amelyekkel a megfelelő időben találkozunk, képesek meggyógyítani a lelket."
Röviden a történetről....
Laura külföldről tér haza, hogy részt vegyen húga temetésén.Több emberrel is találkozik, akik még jobban felkeltik a figyelmét, miszerint imádott testvére nem baleset áldozata lett, hanem valaki megölte. Innentől veszi kezdetét egy családi titkokkal fűszerezett, érzelmekkel átszőtt történet, amelynek a végén olyan dolgok derülnek ki, amik jobb lett volna, ha örökre titokban maradtak volna.
A borító.....
Szerintem nincs rá jobb szó, mint a gyönyörű. Láttam a borítóterveket, de nekem végig ez volt a tökéletes befutó és annyira reméltem, hogy erre esik a választás. Nagyon örültem, amikor kiderült, tényleg ez lett a győztes terv, mert roppantul passzol a történet cselekményéhez.
Véleményem a könyvről....
Nehéz szavakat találnom rá, mert irtó sok érzést kiváltott belőlem. Egyszerűen magával ragadt a történet és egy totális érzelmi hullámvasúttá vált az egész. Már a fülszöveg is sok mindent elárult, de nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog, mert egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira tudni akartam, mi lesz a vége. Leginkább az érdekelt, mi is történt Laura húgával, pontosabban a kiváltó indíték birizgálta a fantáziámat, hogy vajon miért is történt az, ami.
Megkönnyítette az olvasásomat az, hogy imádom Chiara írói stílusát, mert szépen tud fogalmazni, illetve olvastatja magát a Repülj, szitakötő!. Az írónő nagyon jól áttudja adni az érzelmeket, a fájdalmat, néhol én is kissé megkönnyeztem az olvasottakat. A Pillangólány óta imádom, ahogyan fogalmaz, ahogy lefesti a színeket, érzéseket, érzelmeket.
Laura egy nagyon erős karakter, aki próbál megfelelni az elvárásoknak, miközben valamilyen szinten lázad is ellenük. Nem könnyű neki, és sajnáltam a vesztesége miatt, meg azért is, hogy a szülei nem igazán támogatták őt, és nekik fontosabb volt a külsőség, mint az életben maradt gyerekük. Sajnáltam a veszteségét, a gyászát, de annyira tetszettek a gondolatai.
A szülők remekül megalkotott szülök voltak, mivel kidolgozott háttérrel rendelkeztek, bár leginkább az édesanyáról lehet ezt legjobban elmondani. Bár az elején reméltem, csak a gyász váltotta ki belőlük, hogy ilyenek lettek, de amikor összeállt a kép, onnantól tudtam, hogy ők alapjáraton is ilyenek. Főleg az édesanyja bosszantott fel a legjobban, meg a köré kidolgozott szál, amitől kissé megakadtam az olvasásban. Amit művelt, ami kiderült róla, azok mind felbosszantottak, megbotránkoztattak, és minden elismerésem a szerzőnek, aki ennyire jól kidolgozta.
Imádtam Mátét. Még a korkülönbség sem zavart őt illetően, de bennem hiány érzet maradt vele kapcsolatban. Én vártam, hogy az eset után kicsit többet foglalkozik a fiával, de tetszett a szerelmi szál, pláne, ahogy felvezette a szerző, meg ahogyan kibontakoztatta. A férfi próbált ellenállni, de hamar rá kellett jönnie, az érzései ellen nem tud tovább küzdeni. Az nálam kicsit sok volt, hogy Laura édesanyja szó szerint rámászott a tini fiúra, aki részeg állapotban, magatehetetlenül nem tudott semmit sem reagálni, csak másnap döbbent rá a történekre. Fogalmam sincs, hogy tudott ezen túllendülni, mert amit vele tett, az borzalmas volt az én szememben, és értettem Laura felháborodását az anyja irányába, aki így ,,teljesítette" a férje elvárását a gyerekkel kapcsolatban. A nőnek kellett valaki, akivel lefeküdhet, teherbe eshet tőle, de nem tudom elfogadni, hogy erre a ,,szerepre" egy olyan, akkor még szinte gyerek fiút választott, akivel napi szinten találkozott. Azt kívánom, bárcsak egy másik fickót választott volna! Ezt csak még jobban tetézte, amikor a lányának elmesélte, hogyan próbálták fiatalkorában megerőszakolni. Neki igenis tudni kellett volna, hogy milyen érzés, de amíg ő megmenekült, addig Máténak esélyt sem adott, csak önzőn elvette tőle a döntés lehetőségét.
Nagyon sajnáltam Karinát. Szimpatikus volt nekem. Ő az, akit a leginkább sajnáltam, mert fényes jövő állt volna előtte, amitől csúnya módon megfosztották. Jó érzés volt, hogy a gondolatai, szösszenetein keresztül szerepelhetett a lapokon, és ezáltal egy picit jobban megismerhettük. Jobban örültem volna annak, ha még több mindent megtudhattunk volna.
Áron volt a másik olyan karakter, aki jobb sorsot érdemelt volna, de leginkább azt sajnálom, hogy ezen keresztül kellett mennie.
A nyomozás tetszett, nagyon sok gondolat keringett a fejemben, miközben olvastam. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a végkifejlet, mert annyi ötletem volt, ki lehetett a tettes, meg arról is, miért tette. Végül teljesen ledöbbentem, mert erre igazán nem számítottam addig, amíg nem kezdett el gyanússá válni az indíték.
Összességében: remek könyv.
Nemcsak a veszteségről, a gyász feldolgozásáról szól, hanem kellemes kikapcsolódást nyújt az olvasó számára.
