ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ MEGYERI JUDIT

Kérdezz-felelek interjú Megyeri Judit írónővel

Gyere és ismerd meg Megyeri Juditot, a FairBooks Kiadó alapítóját

 

 

1. Kedves Judit, mesélnél kicsit magadról azok számára, akik még nem ismernek annyira?

Igazából én magam jóval kevésbé vagyok izgalmas, mint a regényeim, ezt mindig elmondom. :D Nemrég múltam negyven, Fóton élek a kislányommal és a férjemmel. Eredetileg közgazdász a végzettségem, és évekig multicégek pénzügyi osztályán dolgoztam. Komolyabban a gyes alatt kezdtem el írni és írást tanulni, most pedig nagyon úgy tűnik, hogy meg is maradok ennél, nem térek vissza a multik világába, legalábbis egyelőre.

 

2. Ha jól értesültem, akkor már diákként is rendszeresen írtál az iskolaújságba. Így vette kezdetét az írói pályafutásod?

 

Igen, már általános iskolában is írtam az iskolaújságba, aztán gimnáziumban a magyartanárom újságíró kurzust indított, ahova azonnal jelentkeztem is. Nagyon sok érdekes dolgot tanultam ott, nagyon tetszett. Akkor szentül hittem, hogy én újságíró leszek, a szüleim viszont lebeszéltek róla, hogy abból nem lehet megélni. Zárójelben megjegyzem, hogy ez az 1990-es évek végén volt, és akkor tényleg jóval kevesebb újság működött az országban, az internet pedig még elég gyerekcipőben járt, szóval teljesen jogos volt a részükről ez a felvetés. Végül én is beláttam, hogy jobb, ha más pályát választok. Az idegen nyelvekben szintén jó voltam, így végül a Budapesti Gazdasági Főiskola nemzetközi kommunikáció szakán kötöttem ki, amit egyébként egyáltalán nem bántam meg. Mellette persze azért az írás megmaradt. Novellákat, fanfictiont írtam, blogokba, regényekbe kezdtem bele, de sokáig nem is gondoltam arra, hogy kiadókhoz menjek az írásaimmal.

3. Minden történeted egy megoldásra váró bűnténnyel indul. Hogyan találod ki vagy tervezed meg a cselekményét? Milyen folyamatokon mész keresztül, mire összeáll benned a végleges megoldás? Már az elején tudod, hogy ki a tettes?

 

 A regényeknél először a szereplők születnek meg a fejemben. Aztán ahogy megismerem őket, akkor lassan az is kialakul, hogy milyen bűntény, milyen gyilkos lenne az, akivel nekik a legnehezebb szembe nézniük. Ebből látszik, hogy szeretem, ha a bűntény nagyon a szereplőim elevenébe vág, ha nagyon szenvednek miatta. :D Ez persze vissza is üt néha, például a Rózsakői rejtélyek harmadik részéhez egy olyan bűntény passzolna legjobban, ami engem is teljesen kiborít. Ettől függetlenül meg fogom írni, de magamat is alaposan meg fogom szívatni vele, bár gondolom, ez így igazságos. :D

Amikor megvan a bűntény, akkor jön a kutatás. Ezt a részét nagyon szeretem a folyamatnak, mert rengeteg izgalmas dolgot megismer az ember így. Magát a nyomozás részleteit már nem szoktam előre kidolgozni. Megvan az eseményeket elindító bűntett és a bűnös személye, a kettő közötti eseményeknél viszont szabad kezet adok magamnak írás közben. Azt vettem észre, így természetesebben halad a történet. A hátránya, hogy mivel nincs részletes vázlat, sokszor kell visszamenőleg javítgatni, ha változtatok valamin menetközben, de nem bánom. Szeretem azt az élményt, ahogy írás közben szép lassan kibontakoznak az események.

4. Az első megjelent regényed A múlt bűnei, illetve a szintén külföldön játszó Lowdeni boszorkányhajsza című könyved is Jud Meyrin név alatt jelent meg, a következő műveid viszont a saját neved alatt. Mi volt a váltás oka? 

 

Igazából én mindig is a saját nevem alatt szerettem volna publikálni. Aztán lehetőségem nyílt arra, hogy az első regényem, A múlt bűnei megjelenjen egy kis hagyományos kiadónál, a feltétel viszont a külföldi csengésű álnév volt. Úgy gondolták, hogy magyar szerzői névvel nem fogyna jól a könyv, ami szerintem elég elavult nézet, de hát nem volt beleszólásom. Azért igyekeztem a saját nevemhez hasonló álnevet kitalálni. A második regényemmel már egy másik kiadóhoz mentem, ahol szerencsére nem volt semmi ilyen kikötés. Viszont nem tudtam, mennyire lenne jó ötlet teljesen nevet változtatni. Nem tudtam, hogy nem fogom-e elveszteni ezzel az olvasóim egy részét. Így végül amellett döntöttem hogy a külföldi helyszínes regényeknél marad a Jud Meyrin álnév, a magyar helyszínes Rózsakői rejtélyek sorozat viszont a saját nevem alatt fog megjelenni.

 

 
5. Őszintén bevallom, eddig én csak a Rózsakői rejtélyek sorozatból olvastam, így leginkább ennek a kulliszatitkai érdekelnének. Honnét származik a sorozat alapötlete?

 

A Rózsakői rejtélyek egy pályázatnak köszönhető. Ott kaptam olyan javaslatot, hogy írjak olyan helyszínen játszódó regényt, amit ismerek. Sokáig gondolkoztam, és arra jutottam, hogy a legjobban a szülővárosomat, Pápát ismerem. Viszont szerettem volna, ha van némi szabadságom a helyszín ábrázolásában, így született meg Rózsakő, egy képzelt dunántúli kisváros, ami egyébként kinézetre olyan, mint Pápa, csak hozzátettem pár dolgot. (pl. a repteret az első részben)

 

 

6. Ehhez kapcsolódva nekem lenne egy kérdésem. A részekben megismert Újvári főhadnagy nagy kedvencemmé vált, és neki eléggé eltudnék képzelni egy jó kis történetet. Ugye, jól gondolom, hogy hamarosan még hallani fogunk róla egy regény vagy egy novella erejéig?

 

Nagyon örülök, hogy megkedvelted Újvárit. :) Az egyik nem titkolt célom ez volt a második résszel. Hogy egy kicsit jobban bemutassam őt. Mert igen, a harmadik részben ő lesz az egyik főszereplő, és ahogy korábban említettem, sajnos olyan bűnesetet fog kapni, ami nekem is gyenge pontom, így biztos nagy hullámvasút lesz a regény megírása.

 

 
7. Ez egy gonosz kérdés lesz, de ha választanod kellene, melyik már megjelent könyved karaktere áll hozzád a legközelebb, és miért?

 

Tényleg nehéz kérdés, viszont a válaszom egyszerű: mindig az, akit épp írok. :D De ha mindenképp választanom kéne, akkor a Lowdeni boszorkányhajsza és a májusban érkező Gyilkosság a krimifesztiválon férfi főszereplője, Tristan Hunter. Ő egyébként egy nagyon ellentmondásos figura, nem is túl kedves, picit antihős alkat. Rengeteg rossz tulajdonsága van, egy halom terhet cipel, de ha jobban megismerjük, akkor nagyon szerethető. Vagy legalábbis nekem az. :D Mert az olvasók nem mindig szeretik, ami szerintem nem baj. Az a lényeg, hogy hasson rájuk a szereplő valahogyan, akár pozitívan, akár negatívan, és érdekelje őket a sorsa.

 

8. Ha már a krimi került előtérbe: vannak olyan hazai és külföldi szerzők, akik inspirálnak téged?

 

Agatha Christie olyan mesterien szőtte a szálakat, hogy sosem lehetett tudni, ki is a tettes, és mi a motiváció. Ezt nagyon szeretném eltanulni tőle. Karen Rose, aki a kedvenc romantikus krimi szerzőm, úgy képes a krimi elemeket és a szerelmet egymás mellett megjeleníteni, hogy végig rohadtul izgul az ember a nyomozás miatt, a lapok viszont füstölögnek a szenvedélytől. Ez szerintem az egyik legnehezebb dolog romantikus krimi írásnál. Magyar szerzőt hirtelen nem tudok mondani, ez talán azért van, mert tudat alatt is próbálom elkerülni, hogy hasonlót írjak, mint más hazai szerző. Ettől függetlenül sok jó, akár más zsánerű magyar regényt olvastam, és sokat tanultam belőlük is.

9. A 2021-es év eléggé jelentős volt számodra, hiszen nemcsak beharangozást kapott a Lowdeni boszorkányhajsza következő része, de megnyitotta kapuit a FairBooks Kiadó is. Mit lehet tudni erről az új kiadóról?

 

2021 őszen valóban nagy változások álltak be az életemben. Igazából már év eleje óta terveztük a kiadóalapítást a szerkesztőmmel és barátnőmmel, Tira Naellel. Mindketten olyan közegből jöttünk, ahol a hagyományos kiadás számított etalonnak, a magánkiadás pedig majdhogynem irodalmi bűnnek. Nem titkoljuk, hogy sokáig mi is így gondoltuk, aztán szépen lassan árnyalódott mindkettőnk véleménye. Tira is szerkesztett magánkiadásban megjelenő regényeket, és én is átmentem egy magánkiadóhoz, amikor minden más lehetőség bezárult előttem. Rájöttünk, hogy ha az íróban megvan a szándék, hogy profi szakembereket keressen magának, meg persze a tehetség, az alázat, a fejlődés iránti vágy, akkor a magánkiadást is lehet ugyanolyan jól csinálni, mint a hagyományost.

Közben azt is láttuk, hogy mennyire nehéz dolguk van a magános szerzőknek. A magánkiadók nagy részénél nincs minőségi szűrés, bármit megjelentetnek, így pedig előfordulhat az igényesebb íróval is, csúnya hasonlattal élve, hogy korpa közé keveredve megeszik a disznók. Hisz az olvasók ha egy kiadótól két-három gyengébb könyvet olvasnak, akkor a negyediket már sokkal nehezebben fogják leemelni a polcról.

Szintén nehéz jó szakembereket találni, a szerkesztés sokszor leszűkül egy sima korrektúrára, és még a könyvmarketing terén sem kapnak az írók segítséget. A FairBooks Kiadót úgy találtuk ki, hogy ezekre a problémákra jelentsen megoldást. Mi szigorúan megszűrjük a kéziratokat. Akkor is, ha ez azt jelenti, hogy kevesebb szerzőnk és kevesebb kiadott regényünk lesz. Mert hosszú távon sokkal eredményesebb lesz a kevesebb, de minőségi könyv.

A szűrés mellett nagy hangsúlyt fektetünk a szöveggondozásra, a fejlesztő, stilisztikai szerkesztésre, emellett pedig az íróink fejlődésére. A marketingnél sem engedjük el a kezüket, hanem mindenben segítünk, nemcsak a kiadó közösségi médiafelületein, hanem az írók saját oldalain is. Szeretnénk megmutatni, hogy egy magánkiadó is lehet jó választás az íróknak, és persze az olvasóknak is, a könyvek színvonalát tekintve.

10. Mit tanácsolsz a kezdő írónak?

Hű, ez nehéz kérdés, mert azt vallom, hogy minden írónak megvan a saját útja, és azt kell megtalálnia. De általánosságban azt mondhatom, hogy először is nagyon sokat olvassanak. Ismerjenek meg minél több könyvet abban a zsánerben, amiben alkotnak, és mellette néha vegyenek a kezükbe más zsánerű regényeket is. Ezután írjanak sokat, gyakoroljanak, tanuljanak. Az írást tanulni kell, mint minden mást, és ez nem korlátozó tényező, hanem tudást ad ahhoz, hogy jobban, izgalmasabban, színesebben ki tudják fejezni magukat. Csatlakozzanak írós csoportokhoz, bétáztassanak, javítsanak, írjanak át. Egy regény első verziója tényleg csak egy első verzió, nem több, az még biztosan javításra, átírásra szorul. Hallgassák meg mindig a tanácsokat, akkor is, ha fájdalmas, és szűrjék ki a hasznosakat, tanuljanak belőlük. És végül szerintem sosem szabad hátradőlni. Mindig meg kell próbálni fejlődni, jobbat alkotni.