Véleményem Robin O'Wrightly ,,Testcserés ​számadás (#Wetoo 2.)" című könyvéről

 Robin O'Wrightly

Testcserés ​számadás (#Wetoo 2.)

 

„A ​nevem Sarah Z. Montgomery. Hivatásos médium vagyok, a munkaköröm spirituális testszállító. Hova visz ez a küldetés? Mit tanít a szabad akarat? Biztos, hogy elveheted azt, ami a másé, csak mert épp nem nála van? Hol van a határ? Akarod tudni?”

Sarah saját erkölcsi állapota és a házassága is komoly veszélybe kerül egy félresikerült küldetésben. De ez már nem csak róla szól: Richard, a férje nem akar mást, mint visszakapni a lélekben elvesztett feleségét, és ezért képes a legborzasztóbb döntést is meghozni. A következményekkel persze nem számol… Véronique rosszkor van rossz helyen, vagy éppen nincs, és bár nem áldozattípus, mégis nagy bajba kerül. A vőlegénye, Fréderic pedig komoly harccal kénytelen szembenézni, ha nem akarja elveszíteni a szerelmét. És egyáltalán nem tudni, mi lesz a többiek sorsa, akiket még magával ránt az általuk nem irányítható szerencsétlenségek sorozata…

A #Wetoo2 – Testcserés számadás első fele a #Wetoo – Kettős kereszt című részben már olvasható volt, de most kitárul előttünk a folytatás is. Ez a kegyetlenül szókimondó, bizarrul részletes, erotikával teli, tabudöntögető történet mindannyiunké. Akár keresztülmentünk a családon belüli vagy bármilyen nemi erőszaktól a totális lelki és testi sérülésig, akár nem.

 

Írta: Robin O'Wrightly

Kiadó: Mogul

Kiadási év: 2019

Rendelhető: https://shop.konyvmogul.hu/robin-o-wrightly-testcseres-szamadas-wetoo2

 

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

 

,,Együtt fent és együtt lent, együtt kint és együtt bent, míg a halál el nem választ… – csendül fel egy dal emléke, ami annak idején az esküvőnkön hangzott el, és akkor talán fel sem fogtuk, miről szól.”

 

Nem tudom, mások hogyan állnak ezzel a dologgal, de én imádom az olyan könyveket, amelyeknek az alapcselekménye eléggé megfog, hogy még napokig a történet körül járjanak a gondolataim. Ennél a könyvnél így jártam, és még mindig képtelen vagyok összeszedni a cikázó gondolataimat, vagy szimplán leírni, mennyire megfogott. Az első része is tetszett, ez viszont totálisan letarolt, pedig azt hittem, képtelenség felülmúlni a Wetoo-t, de ebben is tévedtem. Ez a kötet szókimondóbb volt, amit az előzőből egy kicsit hiányoltam, azt ebben megkaptam. Persze, a kettőt nem lehet csak úgy összehasonlítani egymással, mert mindegyik egy igazi kincs, de ha választanom kellene köztük, akkor emellett tenném le a voksomat. Nem sokszor fordul elő velem, hogy a második részt még az előzőnél is jobban megszeretem, itt mégis ez történt.

A borító…

Először inkább azzal kezdem, ami leginkább felkeltette a figyelmemet.

Az első kötetnél nagyon tetszettek a sötét színek, és azt hittem, hogy a szerző a folytatásnál is megmarad ezen a vonalon. Aztán, amikor lehullt a lepel a Testcserés számadásról, akkor leesett az állam. Brutálisan tetszik a színvilága. Szerintem jó ötlet volt a fekete-fehér szín mellé a vörös betűszín, mert tökéletesen passzolnak egymáshoz, és a nagyobb betűtípus még inkább látványosabbá teszi a kötet címét. Az én figyelmemet totálisan felkeltette.

 

A cselekményről kicsit bővebben:

A történet alapja érdekes és képes fenntartani az olvasók érdeklődését. Az enyémet a végéig sikerült, bár akadtak részek, ahol kicsit megálltam. Nehéz róla úgy írni, hogy ne írjam le teljesen, miről is szól a kötet, bár a cím és a fülszöveg is eléggé sok mindent elhint az olvasók előtt. Ez nem rossz, inkább kedvcsináló szinten marad, miszerint képet ad arról, miről szól, mégsem spoilerezi el. Ezt a vonalat én is próbáltam megtartani a véleményem leírása közben, de nem volt könnyű dolgom.

Sarah Z. Montgomery egy – nevezzük – médium, aki a férje segítségével képes mások testébe szállni. Képes irányítani az ilyen „utazásokat”, amíg egy szerencsétlen baleset folytán több test is rabul ejti, mire megtalálja a végcélját. Ezeket az eseményeket követhetjük nyomon, mi olvasók. Akad köztük édes történet, amire még kíváncsi lettem volna, hogy mi történik a karakterekkel, és adódott egy olyan is, amely nem csak Sarah lelkivilágát tépázta meg, hanem az enyémet is. Ilyen alkalmakkor belelát az adott ember életébe, és csomó dologra képes ezáltal, így azt is érzi, amit az adott illető: fájdalmat, boldogságot stb…

Itt kicsit tartottam, hogy olyan lesz a regény, mint David Levithan: Nap nap után című műve, mert azt egyenesen ki nem állhattam. Megkönnyebbülésemre, az írónő a borzongatóbb vonalat ragadta meg, miközben életszerűvé tette azáltal, hogy a Montgomery család életét is beleszőtte. Egyszerre volt lehengerlő és tüneményesen cuki, ahogy az események követtél egymást, míg el nem jutottunk ahhoz a ponthoz, amikor beindultak az események. Onnantól Robin bekeményít, és olyan mozzanatok sorozatát indítja el, amitől még inkább vártam, hogy a karakterei megkapják a boldogan éltek, amíg… befejezést, ami megillette őket.

Nekem kiemelkedően ötletes volt a kivitelezés. Annak különösképpen örültem, hogy nem csak egy karakter szemén/gondolatain keresztül láttam az események alakulását, hanem váltakozva, hol az egyikben, hol a másikban. Ezáltal a mellékkarakterek is több szerephez jutottak, és sokkal jobban megismertem őket is. 

 

Ami tetszett…

~ Fentebb már említettem a borítót, a cselekményt és a karaktereket is, egyszóval mindent imádtam benne.

~ Borzongás: Imádtam benne, hogy nem tudtam előre kitalálni, hogy mi fog történni velük. Körmöt rágva vártam, hogyan szabadulnak ki a szorult helyzetből, amibe Sarah képessége miatt kerültek.

~ Illusztrációk: Imádom Robin rajzait, mert szerintem nagyon ügyes ilyen téren, és tehetséges. Mindegyik passzolt a történethez, és a képen látható nyerte el a leginkább a tetszésemet --> 

 

Ami nem tetszett:

~ Nem tudom, miért, de Sarah karaktere egy kicsit engem idegesített. Jó, megértettem az indokait, és azokat a dolgokat, amiken keresztül kellett mennie, de valahogy nem tetszett, ahogy Richarddal bánt. Én őt nagyon sajnáltam, azt pedig még jobban, hogy egész végig az volt bennem, hogy a végéig kibírhatatlan lesz. Szerencsémre, valahol az eleje után, amikor megtörtént a tetőpont, onnantól kezdve sokkal szimpatikusabbá vált, és a végére egy kicsit jobban megkedveltem őt, mint a férjét. Szerintem, nála érezhető egy karakterfejlődés, és ez még inkább tetszett számomra.

 

Összegezve:

A történet egy izgalmas történet, amely képes fenntartani az olvasók érdeklődését már az alapcselekményével is.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az ilyen történeteket, romantikus szállal megspékelve.