Emilly Palton : Néma ​bűnök

Emilly Palton 

Néma ​bűnök

 ,,Nehéz lehet az élet egy olyan családban, ahol az ember fiúnak készült, de lánynak születik. Az anyai szeretet, mint olyan, csak egy eltorzult, hideg formában létezik, ha egyáltalán van, míg az apa nem riad vissza a gyermek bántalmazásától sem. A családon belüli erőszak nagyon is valós, erre pedig E. Palton önéletrajzi regénye a Néma bűnök egy kiváló bizonyíték."

Írta: Emilly Palton

Kiadó: Mogul

Kiadási év: 2018

Az író szerzői oldala: Emilly Palton

Rendelhető: https://www.facebook.com/EmillyPalton/

 *-*-*-*-*-*-*-*-*

 

Először is szeretném megköszönni az írónőnek a könyvet. 
A Könyvhéten volt szerencsém személyesen is találkozni vele, ahol jól kifaggattam pár dologról, amik megmozgatták a fantáziámat. A Néma bűnökről a megjelenés előtt hallottam, egy kedves ismerősöm hívta rá fel a figyelmem. Akkoriban eléggé magam alatt voltam, ezért simán visszautasítottam. Mégis, egyre jobban kezdett érdekelni. Leginkább a róla hallott pozitív vélemények fogtak meg, és az, hogy számomra ismerős témát boncolgat. A szülők viselkedése, szerepe meg ezeknek a kihatása a gyerekük életére.

A regényről tudni kell, megtörtént eseményeket elevenít fel. A szép pillanatoktól kezdve, a fájdalmas emlékeken keresztül. Ezekről fontos beszélni, hiszen másoknak is ismerősek lehetnek azok a történések, amiken a szerzőnek keresztül kellett mennie. Más róla hallani és más átélni.

Hogy végül mi vett rá arra, hogy elolvassam?

A válaszom az, hogy maga az élet. 

Figyelem!!

Cselekményleírást tartalmazhat!!

,,Ez a könyv az életemről fog szólni, mit és hogy éltem át.”

Nem vagyok egy nagy kritikus, és a könyvekről mindig az őszinte véleményemet írom le, amivel olykor-olykor kivívom mások haragját, de én már csak ilyen vagyok. Ezt a könyvet nem is tudtam úgy szemlélni, mint az eddigi köteteket, amikről bejegyzéseket írtam. Ez teljesen eltért azoktól: ez élő, lélegző emberekről szól. Persze, ennél mélyebb témákat is érint, amikről egyre gyakrabban lehet hallani a hírekben.Szerintem a mély mondanivalója miatt megérni másoknak is elolvasni. Szívem szerint, egyre több ember figyelmébe ajánlanám, hogy megtudja, mennyi mindenen tud keresztül menni a másik.  Talán ez is oka volt annak, hogy végül időt szakítottam rá. Nem bánom a ráfordított pár órámat, mert igazán érdekes volt elmerülni a világába. Úgy gondolom, akkor követtem volna el hibát, ha nem vetem bele magam a cselekményébe.

,,Később kiderült, a családom nem igazán sorolható az átlagosnak vélt többi családhoz.”

Adott egy fiatal lány, aki nem éppen olyan családba született, amilyenbe bárki is bele szeretne tartozni. Volt a tartalomban minden, amitől legszívesebben elzárkózna az olvasó. Családon belüli erőszaktól kezdve, fájdalmas veszteségeken keresztül, első szerelemig, minden. Mégis úgy érzem, hogy ha máshonnan indul, nem tartana ott, ahol. Azt hiszem, erre mondják, hogy minden okkal történik, de erre mindig csak később jövünk rá. 

Ez a könyv is bizonyítja, hogy a múlt bármilyen rossz is, a jövő lehet csodálatos. Rajtunk múlik, hogyan alakul az életünk. Viszont az első kötetből csak a múlt részei kerülnek felszínre, és jobb is, mert így értelmet nyer majd a folytatásában, hogyan is jutott el az írónő arra a szintre, amikor a boldogság nem csak a képzeletében, hanem a valóságban is jelen van.

,,Ha az akkori énemet kívülállóként nézném, én sem barátkoztam volna saját magammal.”

A többi bejegyzésemtől eltérően, most kevesebb idézetet szúrtam be. A könyvben vannak szép gondolatok, de mégis úgy érzem, mindegyiknek csak olvasás közben van értelmük, az adott szövegkörnyezet teszi őket erőssé. Pár sorban nem tudtam volna ugyanúgy visszaadni azokat az érzéseket, amiket át szeretne adni az írónő. A belső mondanivalótól lesz igazán értelmük.

Hogy miért ajánlom a könyvet?

Sokáig töprengtem azon, hogy mit kellene erre írnom. Ha valaki megkérdezné tőlem ezt, akkor simán rávágnám, azért vegye meg, mert meg akarja. Én nem mondhatom meg neki, hogyan döntsön. Én csak jó indokokkal ösztönözhetem, amikből bőven tudok felmutatni. Több oldalon is ecsetelhetném, de a kedvenceimet írom csak le:

- A stílus, ahogy a pozitív, illetve negatív pillanatokról írt, az valami eszméletlen volt.

- Az ember könnyedén tud azonosulni az írónő karakterével, vagy azzal, amin keresztül kellett mennie.

- Őszintén, én egyszer sem éreztem, hogy kész, ennyi is elég volt belőle, mert végig fenn tudta tartani a figyelmemet és az érdeklődésemet.

- A végén még olvastam volna tovább, emiatt volt rossz becsukni, mert még többet akartam megtudni Emillyről. Rövid volt ilyen téren, de így is annyi mindenről kaptunk képet, hogy igazán nem panaszkodhatok.

- Örültem, hogy olyan pillanatokba is betekintést nyerhettünk, amelyekről még mi magunk sem tudunk ennyire nyíltan írni.

- Nagyon izgat, hogy miért vannak kiemelve a borítón egyes betűk. Lehet, hogy ezeknek nincs jelentőségük, de engem akkor is foglalkoztat.

- Az elején lévő Tanley Millet idézetek nagyon találóak voltak. 

Egyszóval, én imádtam a könyvet, és nagyon várom a folytatást.