Tormási Vyktória
Szerethetetlen
Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol,
drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De
vajon rejtőzik még több is
e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki
az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a
világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha
nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező,
bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit
ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?
*--*--*--*--*
A szerző hivatalos oldala: Tormási Vyktória írói oldal
Moly.hu : https://moly.hu ~ Tormási Vyktória: Szerethetetlen
Rendelhető: https://shop.newlinekiado.hu ~ Tormási Vyktória - Szerethetetlen (ebook)
Nagyon kíváncsi voltam Tormási Vyktória első
regényére, mivel az általa megosztott kis szösszenet részletek megtetszettek
nekem, viszont az érdeklődésemet mégis a fülszöveg keltette fel igazán. Valami
könnyed, laza, romantikus regényre vágytam, és meg is kaptam, de hozzá jött még
valami egészen más is, és azt kell írnom, Vyki is felkerült a kedvenc
szerzőim listájára. A címmel ellenben, én nagyon megkedveltem ezt a kis
történetet, és eme bejegyzésemben ki is térek rá, hogy miért is ajánlom
elolvasásra más romantikarajongó számára.
Lentebb bővebben is kifejtem, mi tetszett benne,
illetve mivel gyűlt meg úgy igazán a bajom.
Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!
Tormási Vyktória könyve igazán megérintette a lelkemet, és teljesen levett a lábamról.
Egyszerűen nem lehetek eléggé hálás neki, hogy általa megismerhettem Léna és Zé
gyönyörű, viszonylag szomorú történetét.
Az írónő adta meg a lehetőséget, hogy
elolvashassam a regényét e-könyv formátumban, amit ezúton is nagyon köszönök,
mert azóta többször is elolvastam, és szerintem még párszor sorra fog kerülni.
Ebből kiindulva, számtalan vélemény megfogalmazódott
a fejemben, és egymást kergették a gondolatok, mit is kellene írnom.
Páran
azt tanácsolták, készítsek magam mellé néhány papírzsebkendőt, bár akkor nem
értettem, csak a végére vált világossá, miért is lenne szükségem rá. A vége
után elmorzsoltam egy-két könnycseppet, és kicsit szomorú is voltam,
bármennyire is tudtam mi lesz a vége. Annyira nem szokásom egy
olvasmányon sírni, ez mégis mélyen meghatott, mert a cselekmény valahogy
olyanná vált, mintha én is ott lettem volna a karakterek mellett, és átéreztem
volna min is mennek keresztül. Kicsit sajnálom, hogy rövidre sikerült, és talán
ez az egyik legnagyobb gyengesége, mivel a sok hullámhegyet és hullámvölgyet sikerült
belesűrítenie az írónőnek, és olykor, mint megannyi hasonló kötet esetében, a
fontos dolgok felett átsiklott. Rengeteg érzelmet váltott ki, de számomra egy
picit zavaró volt a felesleges lelkizés, ami inkább a női karakter esetében volt
problémás, miközben az ellenkező nemnél valahogy jobban átjöttek az érzelmek és a belső vívódások is. Így egyértelműen Zé lett az abszolút
befutó nálam.
Remélem
a szerző következő könyvében kicsit több hangsúlyt fog fektetni a
párbeszédekre, a cselekményre és inkább a két főkarakter közti interakcióra
épít.
Alapcselekményről kicsit bővebben:
Sokáig úgy voltam vele, hogy az első pár oldal nekem totálisan
hasonlított az egyik kedvenc filmemre, A felhők felett 3 méterrel című
műre. (Szigorúan a filmre, mert a könyvet nem szeretem annyira – szerk. megjegyzés)
Több közös szempontot találtam, ami még inkább szimpatikussá tette. Ilyen volt
a legszembetűnő vonulat, miszerint Zé karaktere tisztára olyan volt,
mint H.
Több szál is keresztezte a történetüket, miszerint már a nevük
rövidítések használata is, ami szerintem irtó cuki volt, mert én is gyakran
rövidítek. A helyes, jóképű, fiatal macsókban nem csak ezen részek voltak
ismerősek, de a legnagyobb közös pont számomra a száguldás és az illegális
versenyek iránti elköteleződésük volt. Számukra ez jelentett mindent. A másik
könyvben/filmben ez a részlet nagyobb hangsúlyt kapott, itt a Szerethetetlenben
inkább csak kiinduló pontként tekinthetünk rá, mivel a lelki és érzelmi
világra került a nagyobb hangsúly.
Léna is sokkal szimpatikusabb személynek tűnt számomra,
mint Babi, akitől olykor falat tudtam volna kaparni. Bár, az is nagy
különbség volt a két csajszi között, hogy amíg Babi egy fiatal kis
fruska, szerintem eléggé komolytalan döntésekkel, addig Léna már egy
felnőtt, komoly munkával és nézetekkel rendelkező fiatal nő, aki előbb mérlegel, aztán cselekszik. Sokkal megfontoltabban hozta a döntéseit. Jó, azért volt, amikor vele
sem értettem annyira egyet, de mégis közelebb éreztem magamhoz.
Ha választanom kellene köztük, akkor egyértelműen a Szerethetetlen
kerülne ki győztesként.
A
végéről…
Engem kicsit
megtépázott és éppen annyira megdöbbentet.
Számomra a tetőpont
utáni pillanatok már nem voltak annyira erősek, sőt túlságosan felgyorsultak az
események, így nem lepődtem meg azon, hová is tart a hullámvasút, vagyis pontosabban
hol is ér véget az a bizonyos utazás.
Hogy miért ajánlom a regényt?
Aki egy romantikus, de érzelmekkel teli rövid könyvre vágyik, amely ezer
érzelmet képes kiváltani az olvasóból, na az ő számára, tuti befutó lesz.