Tormási Vyktória
Szerethetetlen
Zé maga a megtestesült rosszfiú. Cigaretta, alkohol, drogok, nők és illegális motorversenyek teszik ki az élete nagy részét. De vajon rejtőzik még több is e mögött a zord álarc mögött? Meg tudunk érteni valakit, aki az egész világ ellen harcol? Képesek vagyunk akkor is erősnek maradni, ha a világ összeomlik körülöttünk?
Lénát a sors sodorja Zé mellé, és olyan döntéseket kell meghoznia, amire soha nem számított. Zé az, aki felforgatja a hatalmas, írói álmokkal rendelkező, bölcsész diplomás lány életét. De mit akar ő igazán?
Felülmúlja a szerelem az élet törvényeit? Vajon elegendő szeretni valakit ahhoz, hogy jobb emberek legyünk? A sors mindig kegyes hozzánk?
*--*--*--*--*
A szerző hivatalos oldala: Tormási Vyktória írói oldal
Moly.hu : https://moly.hu ~ Tormási Vyktória: Szerethetetlen
Rendelhető: https://shop.newlinekiado.hu ~ Tormási Vyktória - Szerethetetlen (ebook)
Nagyon kíváncsi voltam Tormási Vyktória első regényére, mivel az általa megosztott kis szösszenet részletek megtetszettek nekem, viszont az érdeklődésemet mégis a fülszöveg keltette fel igazán. Valami könnyed, laza, romantikus regényre vágytam, és meg is kaptam, de hozzá jött még valami egészen más is, és azt kell írnom, Vyki is felkerült a kedvenc szerzőim listájára. A címmel ellenben, én nagyon megkedveltem ezt a kis történetet, és eme bejegyzésemben ki is térek rá, hogy miért is ajánlom elolvasásra más romantikarajongó számára.
Lentebb bővebben is kifejtem, mi tetszett benne, illetve mivel gyűlt meg úgy igazán a bajom.
Figyelem!
Cselekményleírást tartalmazhat!
Tormási Vyktória könyve igazán megérintette a lelkemet, és teljesen levett a lábamról. Egyszerűen nem lehetek eléggé hálás neki, hogy általa megismerhettem Léna és Zé gyönyörű, viszonylag szomorú történetét.
Az írónő adta meg a lehetőséget, hogy elolvashassam a regényét e-könyv formátumban, amit ezúton is nagyon köszönök, mert azóta többször is elolvastam, és szerintem még párszor sorra fog kerülni. Ebből kiindulva, számtalan vélemény megfogalmazódott a fejemben, és egymást kergették a gondolatok, mit is kellene írnom.
Páran azt tanácsolták, készítsek magam mellé néhány papírzsebkendőt, bár akkor nem értettem, csak a végére vált világossá, miért is lenne szükségem rá. A vége után elmorzsoltam egy-két könnycseppet, és kicsit szomorú is voltam, bármennyire is tudtam mi lesz a vége. Annyira nem szokásom egy olvasmányon sírni, ez mégis mélyen meghatott, mert a cselekmény valahogy olyanná vált, mintha én is ott lettem volna a karakterek mellett, és átéreztem volna min is mennek keresztül. Kicsit sajnálom, hogy rövidre sikerült, és talán ez az egyik legnagyobb gyengesége, mivel a sok hullámhegyet és hullámvölgyet sikerült belesűrítenie az írónőnek, és olykor, mint megannyi hasonló kötet esetében, a fontos dolgok felett átsiklott. Rengeteg érzelmet váltott ki, de számomra egy picit zavaró volt a felesleges lelkizés, ami inkább a női karakter esetében volt problémás, miközben az ellenkező nemnél valahogy jobban átjöttek az érzelmek és a belső vívódások is. Így egyértelműen Zé lett az abszolút befutó nálam.
Remélem a szerző következő könyvében kicsit több hangsúlyt fog fektetni a párbeszédekre, a cselekményre és inkább a két főkarakter közti interakcióra épít.
Alapcselekményről kicsit bővebben:
Sokáig úgy voltam vele, hogy az első pár oldal nekem totálisan hasonlított az egyik kedvenc filmemre, A felhők felett 3 méterrel című műre. (Szigorúan a filmre, mert a könyvet nem szeretem annyira – szerk. megjegyzés) Több közös szempontot találtam, ami még inkább szimpatikussá tette. Ilyen volt a legszembetűnő vonulat, miszerint Zé karaktere tisztára olyan volt, mint H.
Több szál is keresztezte a történetüket, miszerint már a nevük rövidítések használata is, ami szerintem irtó cuki volt, mert én is gyakran rövidítek. A helyes, jóképű, fiatal macsókban nem csak ezen részek voltak ismerősek, de a legnagyobb közös pont számomra a száguldás és az illegális versenyek iránti elköteleződésük volt. Számukra ez jelentett mindent. A másik könyvben/filmben ez a részlet nagyobb hangsúlyt kapott, itt a Szerethetetlenben inkább csak kiinduló pontként tekinthetünk rá, mivel a lelki és érzelmi világra került a nagyobb hangsúly.
Léna is sokkal szimpatikusabb személynek tűnt számomra, mint Babi, akitől olykor falat tudtam volna kaparni. Bár, az is nagy különbség volt a két csajszi között, hogy amíg Babi egy fiatal kis fruska, szerintem eléggé komolytalan döntésekkel, addig Léna már egy felnőtt, komoly munkával és nézetekkel rendelkező fiatal nő, aki előbb mérlegel, aztán cselekszik. Sokkal megfontoltabban hozta a döntéseit. Jó, azért volt, amikor vele sem értettem annyira egyet, de mégis közelebb éreztem magamhoz.
A végéről…
Engem kicsit megtépázott és éppen annyira megdöbbentet.
Számomra a tetőpont utáni pillanatok már nem voltak annyira erősek, sőt túlságosan felgyorsultak az események, így nem lepődtem meg azon, hová is tart a hullámvasút, vagyis pontosabban hol is ér véget az a bizonyos utazás.
Hogy miért ajánlom a regényt?
Aki egy romantikus, de érzelmekkel teli rövid könyvre vágyik, amely ezer érzelmet képes kiváltani az olvasóból, na az ő számára, tuti befutó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.