Véleményem Paige Toon "Akit ​mind szerettünk" című könyvéről

Paige Toon

Akit ​mind szerettünk

Phoebe élete legnehezebb döntése előtt áll: menjen férjhez kamaszkori szerelméhez, és alapítson családot, vagy térjen vissza a francia Alpokba, hogy a szenvedélyének, a hegymászásnak hódolhasson?

Eliza szerelmes egy férfiba, aki már rég nem az övé. Tulajdonképpen valószínűleg soha nem is volt az. Ráadásul az álma, hogy egyszer sikeres zenész lesz belőle, egyre elérhetetlenebbé válik.

Rose-nak nincs munkája, és a kapcsolata is épp véget ért a barátjával. És ha ez mind nem lenne elég, arra kényszerül, hogy visszaköltözzön az anyjához.

Ebben a három igen különböző lányban azonban van egyvalami, ami közös: Angus, a férfi, akit mind szerettek…

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

,,A szőke herceg nem mindig olyan köntösben érkezik, ahogy azt az ember elképzelte.”

Röviden a könyvről…

Rose, Phoebe és Eliza egypetéjű ikertestvérek. Belül teljesen mások, külsőre viszont tökéletesen megegyeznek, és nem csak ilyen téren hasonlítanak egymásra. Mindhárman beleszeretnek ugyanabba a srácba, és a problémák még csak ezután veszik kezdetüket. 

Első benyomásom a könyvről…

A regény több évet karol fel, miközben mindegyik lány életébe bepillantást kapunk valamilyen formában. Olvasva a gondolataikat, érzéseiket, sokkal jobban átjött a történet, mintha csak egy szálon futott volna. Színesebb lett a történet, bár számomra néhol eléggé kuszára sikeredett, és többször újra kellett kezdenem a mondatot, hogy megértsem, mi is történt pontosan.

A Thomson lányok helyzete elég érdekes, mert nem sok olyan könyvvel találkoztam, ahol hármasikrekről volt szó. Náluk is, mint megannyi más ikerpárnál észrevehető, hogy míg külsőre megkülönböztethetetlenek, addig belül hatalmas eltérés van köztük. Ez addig igaz is rájuk, amíg be nem toppan az életükbe Angus, és onnantól minden megváltozik. Phoebe a szerencsés, ő csapott rá le elsőnek, így a tesók csak baráti alapon közeledhetnek a sráchoz, miközben Eliza és Rose is totál oda van érte, de tiszteletben tartják a testvérüket, még ha fáj is nekik. Az eseményeket egy nem várt tragédia is felkavarja, amely mindegyik lány életére hatással lesz.

A karakterekről…

A fülszövegből is kiderül, hogy milyenek is valójában az ikrek.

Phoebe az, aki számomra olyan idegen maradt. Nem kedveltem meg, és utálni sem tudtam annyira, már – már inkább szántam. Szerelmes lett egy nagyszerű fickóba, de életút keresés címszó alatt az esküvőjük előtt elutazott oda, ahol anno az édesapjával rengeteg időt töltöttek.

Rose volt a második Thomson, akit nem tudtam hová tenni. Az elején nagyon idegesített, ahogy odáig volt Phoebe-ért, miközben Eliza irányában úgy viselkedett, mintha nem is a tesója lett volna, hanem valaki, akit gyűlöl. A fent említett valamit követően sem lett rózsásabb a helyzet köztük. Egészen addig utáltam Rose karakterét, amíg el nem kezdett dolgozni, és onnantól kezdve, sokkal szimpatikusabb lett. Talán a gondolatai, a tépelődése hozták közelebb, ahogy idővel belátta a hibáit, és a végére még meg is kedveltem.

Eliza az elejétől kezdve megkedveltem. Leginkább vele tudtam azonosulni, és simán belopta magát a szívembe. Nagyon sajnáltam, amiért ő is beleszeretett Angus-ba, mert rossz volt arról olvasni, mennyire szenvedett, amikor a testvérével látta. A történtek után örültem, hogy a végére megtalálta a helyét a világban.

Ami tetszett…

Ez az ikres felállás nagyon tetszett, és azt is imádtam, hogy nem lettek sablonosak. A ,,közös” szerelmük felbukkanása, illetve a végkifejlett nagyszerű volt. Ahogyan a testvérek helyzete is remekül ábrázolva lett. Imádtam, képtelen voltam letenni.

 Ami nem tetszett…

Nekem nagyon nem jött át Rose utálata és haragja Eliza iránt. Miután Angus és Phoebe szakítottak, utána mindenkinek totál egyértelmű volt a valóság, erre Rose már csak azért is közéjük állt. Folyton, azt hangoztatta, hogy neki amúgy Gus nem is tetszett annyira, mint a többi testvérnek, erre pont ő akadékoskodott, és kreált felesleges feszültséget.

Akinek ajánlom…

Annak a személynek ajánlom, aki szereti a könnyed, romantikus történeteket, mert remek kikapcsolódást nyújt. 

A könyvet itt tudjátok megvásárolni ~~> https://www.konyvtunder.hu ~ Paige Toon : Akit ​mind szerettünk

Véleményem Orosz T. Csaba "Haláltánc" című könyvéről.

Orosz T. Csaba

Haláltánc

 ,,Egy elhagyott erőd a Pireneusokban.

Egy rég halott vallási szekta.

Egy jelkép, mely a Harmadik Birodalomnak és Heinrich Himmlernek a túlélését jelentette volna.

Egy halálos tánc, melyet tudtán kívül, Josip Sztálin koreografált.

Hajsza az idővel és a legendákkal.

A Szent Grál és a Reich.”

 

,,A Reichssicherheitshauptamt, vagyis a Birodalmi Biztonsági Főhivatal egyik jellegtelen, tucat szobája előtt idegesen várakozott a náci fenegyerek, Otto Skorzeny.”

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

Én nagyon szeretem az olyan könyveket, amelyek történelmi események vagy személyek köré épülnek. A második világháború az egyik kedvenc ilyen témám, és bármit képes vagyok elolvasni vagy megnézni róla.  Ezért örültem, amikor megláttam Orosz T. Csaba könyvét, és rajta a német zászlót, illetve a birodalmi sast. Felkeltette a figyelmemet a borítója, illetve a rövid, de tartalmas fülszövege, azonban hónapokig csak halogattam.

Természetesen tudtam, hogy el fogom olvasni, csak kissé félve kezdtem bele. Előtte nem ismertem az író munkásságát, viszonyítási alapom sem volt. Arról sem tudtam, hogy a nyelvezete miatt képes leszek egy ilyen kemény és érdekes cselekményű olvasmányt kivégezni.

Sajnos a hazai szerzők kissé félve fognak ehhez a témához, és ha írnak is róla, akkor inkább a romantikusabb, tündérmesés megközelítést választják. Emiatt érdekelt annyira, vajon mi újat tud nyújtani, illetve mennyire lesz képes érzelmeket kiváltani belőlem. Az elolvasásán túl azt kell írnom, cseppet sem bánom, hogy kézbe vettem és rászántam pár órát. Nekem nagyon tetszett, mert igazán ötletes volt.

Röviden a könyvről…

Heinrich Himmler az SS vezetője egy titkos küldetéssel bízza meg Otto Skorzenyt, a náci fenegyereket. Azt a feladatot adja neki, hogy keressen meg egy elég nagy jelentőséggel bíró ereklyét, ami igen fontos szerepet játszik a későbbiekben. Ez adja meg a kiindulási pontot, plusz a cselekmény nagy része is erre összpontosít, hogy vajon sikerül-e Ottónak megtalálni a kincset, vagy sem.

Mindeközben, az ellentétes oldalon maga Sztálin elvtárs is megbízást ad Sztyopa Dimitrenko ügynöknek. Sztyopa feladata sokkal egyszerűbbnek tűnik, mint Ottóé, és körülbelül olyan veszélyes is, ha lebukik. Vajon mindketten sikerrel járnak, vagy az egyikük lelepleződik? Erre kapunk választ a Haláltánc című könyvben.

Első benyomásom a műről…

Mint fentebb írtam, ez volt az első olvasmányom az írótól, szóval nagy elvárásokkal kezdtem bele, már csak a témaválasztás miatt is. Az első mondatok után sejtettem, nekem nagyon tetszeni fog a nyelvezete, az, ahogy megalkotta a mondatokat.Igazán olvasmányos és érdekes kezdés volt. Utána képtelen voltam félretenni, annyira magával ragadott a tartalom, és a lapok csak úgy fogytak. Egyre nagyobb hévvel faltam a betűket, izgatottan várva, mi történik a karakterekkel.

Bármennyire is azt gondoltam, hogy Csaba ugyanúgy a harcteret helyezi előtérbe, mint megannyi más szerző, ő egy teljesen más megközelítést alkalmazott. Először furának találtam a cselekmény mozgatórugóját. Hihetetlennek találtam, vagyis inkább szokatlannak, hogy a szerző egy ilyen volumenű dolgot fűzött bele a könyvébe, aztán ahogy kezdtem megérteni, mi miért történik, onnantól semmi bajom nem volt vele. Színesnek, egyedinek éreztem a legendák beleszövését, ami nem hogy elvett volna, még inkább hozzátett a Haláltánchoz. Az még inkább lendített rajta, hogy E/3-ban van megírva, és váltakozva ismerjük meg a karakterek történetét, aztán egysíkúvá válik, onnantól kicsit vesztett számomra a varázsából.

A karakterek összefutása, új események, új izgalmak bevonása ismét fellendítette a leülepedést, nekem meg tátva maradt a szám, amikor egy nem várt személyt is belevont. Több volt, mint sokkoló, de jó ötletnek találtam.

Összegezve, pozitív benyomással zártam le a könyvet.

Ami tetszett…

Az ötletek, a kivitelezés, a karakterek bemutatása, leírások, a cselekmény mozgatórugója, mind-mind tetszett. A kiindulástól egészen a végéig izgultam, vajon mi lesz a karakterek sorsa, hogyan alakul az életük, mi történik velük. A romantika is szerepet játszott, de nem vette át az irányitást. Imádtam benne a váratlan történéseket, illetve azt, hogy sohasem tudtam kikövetkeztetni, mi történik legközelebb.  

Ami nem tetszett benne…

Nekem a lezárás egy kicsit elhamarkodottnak tűnt. Félreértés ne essék, tetszett, ahogy véget ért, csak egy picit olyan érzésem volt, mintha nem tudta volna a szerző, hogyan zárja le, ezért a legkönnyebb megoldást alkalmazta. A másik problémám egy-két párbeszédnél volt, ami számomra megzavarta a cselekmény dinamikáját. Ezeket leszámítva, számomra hatalmas élmény volt elolvasni.

Kinek ajánlom?

Annak, aki szereti a történelmi könyveket/regényeket, amelyben nem a romantika játssza a legnagyobb szerepet, hanem az izgalmas és rejtélyes cselekmény.

A könyvet itt tudjátok megvásárolni ~~> shop.newlinekiado.hu >> Orosz T. Csaba - Haláltánc (ebook) 

Orosz T Csaba szerzői oldala