ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - Mimi Taylor

Kérdezz-felelek Mimi Taylor írónővel 

Gyere és ismerd meg Mimi Taylort, 

a NewLine Kiadó megalapítóját.

Kedves Mimi, mesélnél kicsit magadról? 

Feleség vagyok, anyuka, dolgozó nő, szerző, és most már vállalkozó is egy személyben. :) Ami összességében legalább annyira csodás, mint fárasztó. Boldog vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, és ebben a családom és az olvasóim is támogatnak. 

Pár héttel ezelőtt jelent meg az első könyved – a Fekete Bárány – bővített kiadása. Miben tér el ez az eredetitől? 

Igazából nem sok mindent változtattam rajta. Kapott egy prológust, ahol kicsit jobban beleláthatunk a főszereplő múltjába, valamint kiegészítettem pár jelenettel, és néhány dolgot töröltem is belőle. Tulajdonképpen azért volt szükséges a változás, hogy a könyvem továbbra is fennmaradhasson, hiszen szakítottam a régi kiadómmal, és abban a formában másik kiadónál nem jelenhetett meg ugyanúgy.

Tavaly került a boltok polcaira az új könyved, amely A ​bosszú ára címet kapta. Miért ezt a címet választottad?

Egyszerű módját választottam a címadásnak. Több cím is szóba jött, de nem tudtam dönteni, így az olvasóimra bíztam egy szavazás keretében, akik addigra már több részletet is olvashattak belőle. Toronymagasan A bosszú ára győzött.

Minden fejezetnél egy-egy olvasó véleményét lehet olvasni. Honnét jött ez az ötlet? 

Olvastam már több olyan könyvet is, ahol az adott fejezethez illő idézetet választott az író, híres emberektől. Ezt gondoltam tovább azzal, hogy a szerzőtársaktól és az olvasóimtól szerettem volna a saját gondolataikat a fejezeteimhez. Mivel nagy sikere volt, a következő könyvemnél is lesznek majd ilyen idézetek. 

Mennyiben volt nehezebb megírni Alice és Christian történetét, mint előtte Amy és Tony regényét?

Sokkal. Tony és Amy jöttek maguktól. Ott nem agyaltam semmin, nem nagyon kellett utánanéznem semminek, hiszen többnyire saját tapasztalat, kissé átformálva. Alice és Chris története számomra nagyon különleges, hiszen évekig érlelődött bennem. Sok kutatást is végeztem egy-egy részlethez, hogy a lehető legvalósághűbben tudjam átadni. Mivel sokakat kiakaszt Alice viselkedése, úgy gondolom, ez sikerült is. :)

Az írás mellett megalapítottad a NewLine Kiadót. Felmerült benned más névötlet is, vagy már a legelején tudtad, hogy ezt választod? 

Nem, igazából semmi más nem merült fel, és ez is leginkább amolyan derült égből jött. Viszont egy szóban tökéletesen leírja a lényeget! Először csak úgy eszembe jutott ez a név, aztán rájöttem, hogy a magyar fordítása tökéletesen illik az elképzelésemhez, mert ugye angolul „új vonalat” jelent. Mivel magam is szerző vagyok, próbálok kissé nyitottabban állni a szerzőkhöz, a könyvkiadáshoz, mint általában a kiadók teszik. Mindazt figyelembe vettem, amit én magam annakidején elvártam volna a kiadómtól. 

Mit tanácsolsz a kezdő szerzőknek, akik nálad szeretnék megjelentetni a könyvüket?

Az önkritika nagyon fontos, ahogy magammal szemben, úgy másokkal is végtelenül kritikus tudok lenni, de a tehetséget könnyű felismerni. Aki nem mer, az nem nyer. Mindig is ezt vallottam. Ha annak idején nincs elég bátorságom, akkor ma nem tartanék sehol. Egyszóval csak ennyit: bátorság! 😊

 

Van kedvenc magyar szerződ?

Sok kedvencem van. Főként kortárs magyar, azon belül is inkább szórakoztató irodalmat olvasok, így a kedvenceim is ebből a körből kerülnek ki. Nagyon kedvelem Abby Winter és Sienna Cole írásait, de a pálmát nálam eddig J. K. Smith viszi a fergeteges humorával.

 Hogyan tudod összeegyeztetni a civil életedet, írói munkásságodat és kiadói tevékenységeket?

Egyre nehezebben. Mivel még munkahelyre járok dolgozni, így a napom nagy részét annak szentelem. Valaki vagy valami mindig háttérbe szorul, én pedig hajtom magam a célom érdekében. 

 Mi inspirál írás közben?

A képzeletem. 

És sokat segít, ha napközben zenét hallgatok, általában az adott történetemhez illőt, viszont írás közben teljes csendre és nyugalomra van szükségem. Olyankor gyakran hunyom be a szemem, magam elé képzelve akár egy teljes jelenetet, aztán leírom annak minden mozzanatát. 

Dolgozol új regényen? Ha igen, akkor mit lehet róla tudni?

Igen, most már jó ideje tologatom a megjelenést. Szerencsére nem hajt a tatár, csak az olvasóim. :) Neeem, ők türelmesen várnak. Már kétszer toltam el a Féktelen szerelem megjelenésének idejét. Mivel már az utolsó néhány fejezet íródik, talán kijelenthetjük, hogy júliusban végre a kezünkben tarthatjuk Mia és Paul történetét. A sztoriban két szálon futnak majd az események, és mindkét fél fejébe beleláthatunk. A borítót, a fülszöveget és néhány részletet is olvashattak már belőle a Facebook-oldalam követői és a csoportom tagjai.

  

Köszönöm szépen az írónőnek, 

hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT - Mira Sabo

Kérdezz-felelek Mira Sabo írónővel

Gyere és ismerd meg Mira Sabo írónőt, 
a Művelt Nép Kiadó szerzőjét 

*--*--*

Kedves Mira, mesélnél kicsit magadról? 

Szombathelyen születtem, ott jártam iskolába, míg tizenkilenc évesen egy multinacionális cég állást kínált Budapesten. Elköltöztem és karriert kezdtem építeni. Éveken át tartó tanulási folyamat volt. Márkareferensként, régióvezetőként, account managerként, majd áruház-igazgatóként is dolgoztam, az élelmiszeripartól a divatszakmáig mindenbe belekóstoltam, és tulajdonképpen szerettem is. Később, ahogy az ember értékrendje változik, és eléri a szakmája csúcsát, rájön, tovább kell lépni, bármennyit is fizetnek. Nem akartam többé alkalmazott lenni, a saját főnököm akartam lenni. Azt mondják, jól kell kívánni és imáink meghallgattattak. Nos, én nagyot kívánhattam, mert épp akkor dobott bele egy villámot a sors az életembe. Az interneten keresztül megismertem a férjemet, és felrúgva mindent, ami addig fontosnak tűnt, Amerikába költöztem hozzá. A legjobb döntést hoztam meg, amit csak lehetett. Kicsit később vállalkozást indítottunk, és ennek kapcsán, keresztbe-kasul beutaztuk a világot. Biotermékek gyártásával foglalkoztunk, és tesszük még ma is. Feltérképeztük a világon fellelhető organikus termékeket, ezért alig van olyan hely a térképen, ahol nem jártunk még. Tudom, azt gondoljátok most, túlzok, pedig nem. :) Persze az utazás csodálatos, megváltoztatja az ember szemléletét, gondolkodásmódját, más szemszögből világít rá dolgokra. Az írólélek pedig ilyenkor szívja magába az új élményeket. Most is úgy érzem, sokkal többet kellett volna akkoriban írnom, annyi élmény ment át rajtam, mint egy úthenger. Éltünk Budapesten, Amerikában, Kanadában, később Máltán, aztán Egerben, a Velencei-tónál, Tatán, Biatorbágyon, most újra Szombathelyen. De oldalakon keresztül sorolhatnám azokat a városokat, ahol néhány hétnél nem maradtunk tovább. Egyszer két évig bőröndből éltünk. Az évek alatt az összes szabadidőmet, amit nem együtt töltöttük, az írásra szenteltem, és így született meg két utazás között a Birtoklás-trilógia első része.

Mennyi időbe telt megírni a Birtoklás-trilógia (Amíg kinyílik a szemünk, Amíg kijutunk a fényre, Amikor elszabadulnak az indulatok) köteteit külön-külön? 

A Birtoklás-trilógia első része, az Amíg kinyílik a szemünk viszonylag hosszú idő alatt került papírra. Kezdő íróként amatőr voltam, csak egy firkáló, aki túl sokat klimpírozta ahhoz a klaviatúrát, hogy ezt már ne fejezze be. Mit gondolnak majd rólam? Hiszen mindenki tudja a környezetemben, hogy könyvet írok. Nem tudtam, hogyan álljak neki, hogyan fejezzem be, hová akarok eljutni, és bevallom, nem mértem az időt sem, de a történet bennem volt. Meg kellett írnom. Csak ezt tudtam. Az Amíg kinyílik a szemünknek volt egy korábbi változata, ami még nem ütötte meg a kellő színvonalat. Azt hittem, ez már így marad, és egyszer csak, épp amikor a hazaköltözés volt a téma, beütött egy szikra, és átírtam az egészet öt nap alatt, dobozok tetején gépelve, és ez lett a végleges forma. A második részt már akkor írtam, amikor újra elköltöztünk, akkor éppen Máltára. Én is ember vagyok, és a kislányom születése után depresszióval küszködtem. Ekkor született meg az Amíg kijutunk a fényre. Terápiás írás, ahogy szoktam mindig mondani... A harmadik részt pedig már Szombathelyen írtam. Van itt egy tó a város közepén. Annak a partján néhány kényelmetlen napágyra ültem ki, és ott született meg mindössze négy hónap alatt. De a harmadik könyvnél már nagyon gyakorlottan vertem a billentyűket. Pontosan tudtam a karakterek megnyilvánulásait, és a vége is világos volt. Igaz, hogy a kiadóm jócskán meghúzta a végét a történetnek, de ez is a nagyközönség elé kerül, csak még várat magára. 

Mi inspirálta a történetét?

Igaz történet, persze kiszínezett elemekkel. Legyen erről ennyi most elég.  

Mi a véleményed Áron viselkedéséről?

Ugyanaz, mint nektek. Néha utálom, néha pedig imádom. Nem tudok túllépni a férfiasságán. Ebből is látszik, mennyi mindent megbocsájtanának a nők, ha a férfiak újra férfiak lennének. Na, de hol van már az... Tisztelet a kivételnek, persze.

Szófia karakterét egy konkrét személy ihlette?

Igen. Szófia, Áron és Zsolt személyét konkrét személyek ihlették. Ők a kivételek, mert az összes többi szereplőmet több személyből gyúrtam össze.

Áron világa egyszerre csábító és taszító is. Te mit tennél Szófia helyében?

Ugyanezt. Soha nem tudhatjuk, milyen hatással lesznek ránk bizonyos élethelyzetek. Tudom, sokan abszurdnak találták Szófia döntéseit, de ha én nem tudok vele azonosulni, akkor ki fog?

Olvashatunk még valamilyen formában Áronékról?

Igen, igen és igeeen! Készül a Fehér Gallér című „folytatás”. Hamarosan beszélünk erről is, de ha nézitek a vlogomat a YouTube-on, Van Véleményem címmel, akkor többet is megtudhattok erről hamarosan.

Hogy vélekedtél a Birtoklás-trilógiát érintő negatív kritikákról?

Már túl vagyok rajta. Valójában kevés negatív kritika érte, inkább az a néhány, mélyen belém mart. Megosztó könyv, ez nem vitás. Nem érti meg mindenki, és bizonyára ez később is így lesz az írásaimmal. De ebből a megközelítésből ez már a múlt, ugyanis a könyveimnek több tízezres rajongótábora van. El kell engedni a negatív kritikákat, előrenézni, alkotni és nem félni.

2016-ban megjelent a Dr.​Farkas bárányai, amely a Budapesti ragadozók-sorozat nyitókötete. Mikor érkezik a folytatás?

Tervezem, de most kicsit Farkast félretettem. Pedig imádom, talán még jobban is, mint Áront. Remélem, jövőre alkalmam lesz nekiállni. Erre most nem tudok konkrét választ adni.

Újabban az írás mellett vlogolsz is. Miről fognak szólni a videóid?

Van Véleményem címmel, ahogy már korábban is említettem. Kell, hogy a bennem lévő rengeteg dolgot a könyves világgal, a szakmával, az írással kapcsolatban kiadjam magamból, és a jó az, hogy ebből más kezdő írók építkezhetnek, meríthetnek erőt. Inspirálni, motiválni szeretnék másokat, akik építik az álmukat, bármi is legyen az.  Ötleteket szeretnék adni, marketingről, énmárkáról, javaslatokat, hogyan tegyék magukat ismertté és a többi. Ezenkívül pedig személyes lesz, érzelmekkel teli, mert én egy nagyon szenvedélyes ember vagyok. Ezért minden pozitív és negatív érzésem is belekerül. Ti lesztek a pszichológusaim.

Mit javasolsz a kezdő szerzőknek?

Két dolgot. Az egyik, hogy ne adják fel, mert rengeteg nehézséget rejteget ez a szakma. A másik pedig, hogy nézzék a vlogomat, és mindent elmagyarázok, vagy amit nem tudok, elmondom, ki tudja elmagyarázni. 

Köszönöm szépen az írónőnek, 

hogy időt szánt rám és megválaszolta a kérdéseimet.

Top 5 könyv, amely könnyet csalt a szemembe

Összegyűjtöttem a bejegyzésben azokat a könyveket, amelyektől vörösre sírtam a szememet. Volt már veletek úgy, hogy belekezdtetek egy nagyon jó kis olvasmányba, de képtelenek voltatok megállni a zokogást? Nos, én ezzel az öt könyvvel voltam így. 

Íme a listám! -->

1. Jojo Moyes 

Mielőtt ​megismertelek
 

Louisa ​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes…
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

„Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek – egyszerűen muszáj elolvasni!” (Closer)
„Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott.” (Marie Clarie)

~~ >
Amikor 2012-ben megjelent, nem akartam elolvasni a könyvet, mert vegyes értékeléseket kapott. Aztán megjelent a film, és miután belekukkantottam az előzetesébe, akkor eldöntöttem, mielőtt megnézem az adaptációt, előtte belemélyedek a regénybe. Őszintén, először nem voltam oda a kötetért. Nem sírtam rajta, viszont a filmet követően újraolvastam, akkor már képtelen voltam megállni sírás nélkül.  


2. Jodi Picoult 
A ​nővérem húga
 

Amerika ​keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család.
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.
A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is.
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne.
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

~~ > 
A könyv 2004-ben került a boltok polcaira, amikor én még túl kicsi voltam, így csak évekkel később olvastam el, miután a filmet megnéztem. Különös, de a Mielőtt megismertelek-kel szemben nekem már először könnyeket csalt a szemembe. Maga a történet hatott meg, mert nekem is van nővérem, és hasonló helyzetben én sem tudtam volna, hogy mit csináltam volna. Sokat agyaltam rajta, de elhessegettem a gondolatokat. Szerintem egy nagyon fantasztikus könyvről van szó, amelyet megéri legalább egyszer mindenkinek elolvasni. 


3. Khaled Hosseini 
És ​a hegyek visszhangozzák

 2013 ​szépirodalmi szenzációja – Khaled Hosseini új regénye a világ bestseller-listáinak élén! A 80 országban, 40 millió példányban eladott Papírsárkányok és Ezeregy tündöklő nap szerzőjének új regényét már az első hetekben világszerte többszázezren olvasták.
Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelemgazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel.
"Mit is mondhatnék nektek, miféle kínokat állt ki Baba Ajub és a felesége azon az éjszakán? Egyetlen szülőt sem szabadna ilyen választásra kényszeríteni. Baba Ajub és felesége úgy tanácskozták meg, mi a teendő, hogy a gyerekek meg ne hallják. Beszéltek, sírtak, beszéltek, sírtak. Egész éjjel csak újra és újra átbeszéltek mindent, és bár már közeledett a hajnal, eldönteni mégsem tudták – lehet, hogy a div épp ezt akarta, mert ha nem döntenek, akkor öt gyereket vihet el egy helyett. Végül Baba Ajub a ház ajtaja elől behozott öt ugyanolyan méretű és alakú követ. Mindegyikre ráírta egy gyermeke nevét, s mikor megvolt vele, bedobta őket egy vászonzsákba. De mikor odanyújtotta a zsákot a feleségének, az úgy ugrott hátra, mintha mérges kígyó lenne benne.
– Nem tudom megtenni! – mondta a férjének a fejét rázva. – Nem tudom én kiválasztani. Nem bírnám elviselni! 
– Én sem – kezdte Baba Ajub, de az ablakon kinézve látta, hogy már csak néhány pillanat, és kibukkan a Nap a keleti dombok mögül. Egyre fogyott az idejük. Gyászosan bámult az öt gyerekére. Le kell vágni egy ujjat, hogy megmentsük a kezet! Lehunyta a szemét, és kihúzott egy követ a zsákból.
Gondolom, már ti is tudjátok, melyik követ találta kihúzni Baba Ajub. Amikor meglátta a rá írt nevet, az ég felé fordította arcát és felkiáltott. Megtört szívvel karjába vette legkisebb fiát, Qais pedig, aki vakon megbízott az apjában, a nyaka köré fonta a két kezét. Csak akkor értette meg, mi a baj, amikor az apja letette a földre kint, majd becsukta az ajtót; Baba Ajub ott állt bent, hátát az ajtónak vetve, két szemét szorosan lehunyta, de még így is folytak belőlük a könnyek, az ő drága Qais-e meg picike öklével verte kívülről az ajtót, és sírt, hogy Baba engedje be. Baba Ajub pedig csak állt, állt, azt motyogta, bocsáss meg, bocsáss meg!, s a div lépteitől megremegett a föld, a fia felsikoltott, és a föld újra és újra megrendült, ahogy a div távozott Maidan Sabzból, míg végül eltűnt, és a föld is megnyugodott; néma csend volt, csak Baba Ajub zokogott és kérte Qais-t, bocsásson meg neki."

~~ >
Minden Khaled Hosseini-könyv egy kincs. Szavakkal leírhatatlanok azok az érzések, amelyeket képes az író átadni a betűkön és a fordítón keresztül. Az összes regényén elsírtam magam.

 4. Rácz-Stefán Tibor 
Élni ​akarok!

Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Mernél szeretni, ha az időd lejárt?
Lilla már évek óta a halál árnyékában él.
Beteg, és tudja, hogy csak hetek vannak hátra számára. Hazatér a kórházból, hogy teljesítse a bakancslistáját, segítsen szeretteinek az álmaik elérésében, és még utoljára átélje a hétköznapok egyszerű csodáit.
Nem is vágyik ennél többre, ám ekkor megismeri a szomszéd srácot, aki az összes tervét felforgatja…
Noel egy pimasz, irritálóan vonzó, de közben érzékeny fiú, akinek mindene a fotózás, és az az álma, hogy bejárja a világot.
Nem is sejti Lilla sorsát.
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, de Lilla nem akar szerelembe esni. Nem vágyik másra, csak hogy a fiúval lehessen, de retteg attól, hogy Noel viszonozza az érzelmeit.
Mi a jobb?
Ha az ő érdekében eltaszítod magadtól azt, akit szeretsz, vagy ha esélyt adsz a boldogságnak, bármilyen röpke legyen is?
Éld meg a csodákat!

~~> 

Először a Fogadj el! című könyvet akartam beletenni a bejegyzésembe, de végül meggondoltam magam. Hogy miért? Mert bármennyire megrázott Petra története, de Lilláért megszakadt a szívem. Még sohasem sírtam annyira, mint miután befejeztem a regényt. Megrázó és fájdalmasan szép. 

5.  Robin O'Wrightly 

Emlékkönny

 Egy igen-zet története

„Az első világháború vége után két évvel, a gyűlölet és félelem káoszában szerelem bontakozik ki egy fiatal francia katona és egy falusi magyar leány között…

Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában, vagy elsöpri őket a történelem vihara?

Mitől válik mégis különlegessé ez a történet, ha egyszer a háborúban oly gyakori esemény övezi?

Vajon összehozható-e újra a viharvert, csonka család, és ha igen, hogyan, ha pedig nem, miért?

Hogy tudta meg a szerző ezt az egészet?

Mi lett volna, ha…?

És mi történt valójában?

A szeretet és a szerelem vajon tényleg mindent legyőz?

Erre a tömérdek kérdésre Robin O’Wrightly harmadik regénye, az Emlékkönny válaszol.

1920-tól napjainkig csaknem száz év pereg le, amelyben egy megrendítő családi legendárium tárul fel valós eseményeken alapuló, de mégis meseszerű formában.

A könyv célja a halottak hazugságból való megtisztítása, a lehetséges bűneik feloldása, és a megismert igazság kimondása.”

 ~~ >
Az első világháború az egyik kedvenc könyves témám, a szerző meg az egyik kedvenc írónőm. Nem volt számomra kérdés, hogy elolvasom a romantikus regényt. A végére könnyes szemekkel írtam meg az értékelésemet, és napokkal később is könnyet csalt a szemembe a tudat, hogy megtörtént eseményeket tár fel, száz év távlatában. Azóta többször is elővettem a regényt, és bátran ajánlom másoknak is.