ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA

 

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK MINDENKINEK! 

ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA 🌲

 

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA ❤️

 

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA ❤️

 

Véleményem Aurora Lewis Turner' Bűvölet ​és apró mocskos gyilkosságok' című könyvéről

 Aurora Lewis Turner
Bűvölet ​és apró mocskos gyilkosságok 
(Bűvölet és... 1.)

Ophelia boszorkány, bár a hét évvel ezelőtti események miatt nem használja képességét. Egyik éjszaka furcsa álmot lát, melynek során egy rituális gyilkosság helyszínére kerül. Innentől kezdve ő a bűntény első számú gyanúsítottja, így Darren Harper nyomozó folyton a sarkában jár.

Hamar rájönnek: az ügy felgöngyölítése érdekében előnyösebb, ha összedolgoznak. Közben régi élete egyik elfeledett, keserű darabja is előkerül, aki teljesen felforgatja a nő életét.

Ophelia vajon szembe mer nézni a képességével és a tudattal, hogy nemcsak árthat vele, hanem segíthet is másokon? Kiismeri magát az egyre bonyolódó szálak között? Vajon legjobb barátnője, Lyra meddig állhat ki mellette anélkül, hogy bajba kerülne? És ami a legfontosabb; behódol-e a múltjának, vagy képes új lapot kezdeni élete könyvében?

Sötét múlt, rejtélyek, szenvedély, varázslat és gyilkosságok pettyezik ennek a történetnek lapjait, akárcsak a kiontott vér, vagy a bőrbe varrt tetoválások…

Írta: Aurora Lewis Turner

Megjelenési év: 2023

Sokáig vártam, hogy elolvashassam a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságok című könyvet, és az írónő jóvoltából lehetőségem adódott rá. (Aurora a születésnapján ingyenesen letölthetővé tette, ajándékul az olvasóknak)

A borító és a fülszöveg is igen figyelemfelkeltő, így régóta tervben volt nálam, mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogyan ötvözi az írónő a boszorkányságot és a gyilkosságot. Gondoltam, gyorsan leírom a véleményemet róla, mert még friss az élmény. Egy biztos, nem bántam meg, hogy elolvastam a regényt és remélem hamarosan alkalmam nyílik a folytatásra is. 

Nehéz szavakba önteni a véleményemet, mert folyton változtak a gondolataim a regényről. Kellett egy bizonyos idő, hogy mindent rendezzek magamban, de még így is nehéz megfogalmazni, mennyi mindent váltott ki belőlem. 

Akadtak benne olyan szálak, amik tetszettek, és akadtak benne olyanok, amiket feleslegesnek éreztem, vagy hiányoltam. Sokat rágódtam, tépelődtem, de végül sikerült összeszednem a bennem kavargó érzéseket. 

Na, de miről is van szó....

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!!!

,, – Nem számít, mikor házasodik az ember, ha megtalálja az igazit. "

Pár szó a könyv tartalmáról ...

Ophélia – a későbbiekben csak Lia – egy képességekkel megáldott boszorkány, aki akaratán kívül egy brutális gyilkosság főgyanúsítottjává válik. Bármennyire próbálja bebizonyítani az ártatlanságát, annál jobban belebonyolódik a dolgokba. Ha nem lenne amúgyis hatalmas csávában, ezt tetézi egy jóképű nyomozó, aki mindenáron beakarja bizonyítani a bűnösségét. Hogy mit tesz ekkor Lia? Megpróbálja megoldani az ügyet és megtalálni a valódi elkövetőt, miközben a múlt eseményeivel is komoly küzdelmet vív, amikor betoppan az életébe egy nem várt személy a múltból. 

A véleményem...

Nekem irtóra tetszett az alapötlet, mert ezek a  rituális gyilkosságok remek táptalajt biztosítottak egy izgalmas kis krimi kötetnek. Imádtam a fantasy vegyítését a krimivel, remek fűszert adott a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságokhoz. 

A nyitás után, tovább bonyolódtak benne a szálak és izgatottan vártam, hogy mit tud kihozni ebből az egészből az írónő. Adottak voltak a karakterek, megannyi potenciális lehetőséggel.

Olvastatta magát, mert én egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, annyira tudni akartam, vajon hogyan oldódik meg a nyomozás és ki áll a dolgok mögött. 

Lia karaktere vegyes véleményt váltott ki belőlem. Tetszett benne a vagánysága, a stílusa, a gondolatai, de a viselkedése és a meggondolatlanságától néha plafonra tudtam volna mászni. Bármennyire furcsa, de Harper nyomozóval mégis imádtam, mert a szócsatáik, piszkálódásaik sokkal jobban feldobták az egész cselekményt, mint bármi más. A közös munkájuk bármennyire nehézkesen indult, annál izgalmasabbá vált, bár én még olvastam volna erről a szálról, mert kissé hiányosnak érződött nekem, és sok felesleges dolog elvette róla a figyelmet. Chris felbukkanása, még jobban felkeltette a figyelmem, mert azt reméltem, csak kisebb bonyodalmat fog csak okozni, aztán eltűnik, de sajnos nem így lett. Fájt, hogy hosszú oldalakon keresztül kellett róluk olvasnom, miközben alig vártam, hogy mással alakuljanak így az események, amik így háttérbe szorultak. Sajnos rossz irányba vitte az egészet, amitől picit elkeseredtem, de hamar elengedtem. Nekem túlságosan nyújtott volt és hosszú a Chris-Lia szerelmi részek alakulása, illetve nem tudtam megérteni, hogyan tudott Lia ennyire felelőtlenül belevágni ebbe az egészbe. Ami később kiderült, az már érezhető volt az elejétől, és onnantól azt hittem, a szerelem megint előtérbe kerül, de tévedtem.

Ezt leszámítva, kifejezetten pörgős a cselekménye, mindig történt benne valami, ami tovább vitte az eseményeket. Azt még jobban imádtam, hogy komoly témákat is tartalmazott pl: a bűntudat és a gyász feldolgozása a múltban történt eseményekkel kapcsolatban. Kicsit sajnáltam a lányt, amiért elvesztette a szerelmét, és ennek a fájdalma annyira szuperül átjött olvasás közben. Az különösen tetszett, hogy az ikertestvér felbukkant, bár én a végéig reménykedtem abban, hogy az fog kiderülni, hogy Chris nem más, mint Alpha és csak megrendezte a halálát. Végül nem lettem szomorú, amiért más derült ki ezzel kapcsolatban, mert az is eléggé csavarosra sikeredett még úgyis, hogy amúgy lehetett valamilyen szinten sejteni. 

Ami nekem kevésbé tetszett....

Nekem kissé hiányos volt Ophélia boszorkányos oldala. Jó, csinált egy-két boszis dolgot, de engem jobban érdekelt volna mire is képes, mint az, hogyan megy el férfiakkal, akikkel kb. két mondatnál képtelen volt többet beszélni. Roppantul idegesített a Chris - Lia szál, de nem azért, amik történek, hanem a dolgok felépítése túl gyors volt nekem, és nem értettem, hogy tudott ennyire figyelmetlen lenni Lia, miközben elvileg baromira figyel mindenre, és mennyire megfontolt személy.

A tettes kiléte.....

Őszintén, nagyon meglepett. Nekem több gyanúsítottam is volt, több okból kifolyólag. 

Pont egy olyan karakter lett az elkövető, akire még véletlenül sem számítottam, talán pont ezért tetszett annyira az ötletesség. Kissé jobban élveztem volna, ha több bepillantást kapunk a nyomozás ezen részébe, mert a szerelmi részek kissé elvonták a figyelmet erről a részről. 

A legvégső csavar már kevésbé lepett meg, mert valahol mélyen sejtettem, hogy lesz valami, ami még kiderül, és ezt eléggé ütősnek éreztem, hogy tovább folytatódjon a történet, hiszen számos lezáratlan dolog maradt megválaszolatlanul. 

Borzasztóan várom, hogy elolvashassam a folytatást, mert a nyitókötet eléggé sok kérdést hagyott bennem. Nekem szükségem van a válaszokra, amik bennem kavarognak: egyrészről kíváncsi vagyok Lia és a nyomozó kapcsolatának alakulására, illetve arra, hogyan kapják el Christ, illetve még milyen bűntények történnek a továbbiakban.  

Pár kedvenc idézetem: 

,, – Hihetetlenül erős vagy. Ha nem tudnám, hogy rólad van szó, azt hinném szedsz valamit.

– Persze, lassan nyugtatót."

,,– Nem gondoltam volna, valaha is sor kerül arra, hogy megbilincselem

– Én is kellemesebb helyzetet képzeltem volna el első bilincselésre."

,,– Tehát minden mese igaz? Halloweenkor meg seprűn röpdös és békává változtat kóbor hercegeket?"

,,– Magának van fegyvere, nem? – kérdezte Ophelia.

– Van, miért?

– Mert most lenne itt az ideje elővenni."

,,– Jobb helyeken a rendőröknek van társuk.

– Jobb helyeken a gyanúsított nem mászkál szabadon.''

,,– Lia, beszéljük meg!

– Mit? Hogy átvertél? És ki tudja, még miben hazudtál nekem? Ez a két hét nem volt más, csak egy drága köntösbe bújtatott hazugságlufi, ami ebben a percben durrant ki. Húzz el, és imádkozz, hogy soha ne kerülj a szemem elé!"

ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA

 

ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA 🌲

 

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA ❤️

 

 

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA ❤️

 

Véleményem Elena Honoria Szívembe ​zárva (Darina és Alexander 1.) című könyvéről

 Elena Honoria

Szívembe ​zárva (Darina és Alexander 1.)

„Azt ​hazudta, hogy szeret, majd magamra hagyott.”

Darina nem tud túllépni szereleme árulásán. Miután azzal szembesül, hogy Alexander becsapta és kisétált az életéből, messzire menekül, hogy újra építse önmagát. De hiába a nagy távolság, ha továbbra sem tudja elengedni a férfit.
Amikor lehetőséget kap, hogy egy különleges gyógymód segítségével eltüntesse múltja fájdalmas emlékeit, egy percig sem habozik és belevág a kezelésbe.
Amikor eléri célját és minden tökéletesnek látszik, egy éjjel váratlan dolog történik, ami alapjaiban forgatja fel nyugodt életét.
Egy szenvedélyes viszony, egy titokzatos idegen, miközben a múlt árnyai egyre veszedelmesebb alakot öltenek.

„Hazudnom kellett, hogy biztonságban tudjam.”

Alexander már többször újjászületett, és minden korábbi életére emlékszik. Egyetlen vágy vezérli az emberöltők során: megkeresni és meghódítani igaz szerelmét, akit neki rendelt a sors. De a nő erről mit sem tud, mert minden születésekor elfelejti előző életét.
Amikor Alexander rátalál Darinára, még nem sejti, hogy hamarosan a legnagyobb árat kell fizetnie szerelme biztonságáért, mert az életüket megkeserítő démon lesben áll, hogy lecsapjon.

Író: Elena Honoria ( Elena Honoria író )

Megjelenési év: 2024

Már régóta követem Elena munkásságát, de egészen eddig még egyetlen művét sem olvastam, így gondoltam teszek egy próbát.

 Nekem először a kötet fülszövege keltette fel a figyelmemet, mert nagyon izgalmasnak találtam az alapcselekményt, és annyira kíváncsi lettem arra, vajon miről szól. A borító csak hab volt a tortán, mert egyszerűen van benne valami, ami megragadja az olvasó tekintetét. 

Ebben a bejegyzésben megpróbáltam összeszedni a könyvről alkotott véleményemet, ami nem volt könnyű, mert ezer gondolat cikázott a fejemben, miközben gépeltem.

 

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat! 

 ,,Szerethetünk valakit annyira, hogy el sem tudjuk képzelni nélküle az életünket? És szerethetünk valakit olyan mélyen, hogy érte bármilyen áldozatra képesek lennénk? A válaszom: igen. Én Alexanderért bármire hajlandó lennék."

 

A véleményem a regényről....

Szerintem biztosan állíthatom, hogy az olvasók nem egy hétköznapi történetet kapnak, hanem annál sokkal többet. 

Ha lehet így fogalmazni, akkor eléggé varázslatos az egész, bár nem szeretem a misztikussággal átszőtt műveket, de ebben nagyon tetszett, ahogyan az írónő belefűzte. Nagyon fordulatos volt, izgalmas, bár  kellett számomra némi idő, hogy felfogjam miről is van szó, mert körülbelül a közepe felé vált világossá mi is munkálkodott a háttérben, és miért alakultak így a dolgok. Jó, utóbbi még mindig kicsit homály nekem, bár megtudtam érteni az okait, de ennél több magyarázatra várok a kötet folytatásában.

Alexander és Darina is hamar szimpatikus lett nekem, mert kifejezetten érdekes karakterek. Ötletes volt a váltott szemszög, mert így mindkettőjüket megismerhettük valamilyen szinten. Tetszett, ahogy a szerző megalkotta őket, illetve az érzéseik is, bár Alexander még számomra néha kicsit távolinak tűnt, de remélem a továbbiakban még jobban megismerhetem őt is, és még jobban megkedvelem. Neki sokkal figyelemfelkeltő a családi háttere, de a cselekedeteit még mindig nem tudom annyira elfogadni, mint amennyire szeretném. 

Én leginkább arra leszek kíváncsi, vajon Alexander anyja miért van ekkora hatással a fiára és a fia életére. Ő volt az a mellékkarakter, aki még inkább löketet adott az események alakulásához, mert kellett bele valaki, aki választ ad részben arra, miért is kellett különválniuk a szerelmeseknek. Mérget mernék rá venni, ő a továbbiakban is szerves része lesz a további fordulatoknak, és még többször bekavar majd, csak nem tudom miért nem tudja elfogadni, hogy nem az van, amit ő szeretne. Az elejétől kezdve, folyamatosan azon kattogtam, hogy biztos több van a háttérben, mint szimpla szakítás, és hamar beigazolódott a gyanúm. 

Ezen kívül még több kérdés maradt bennem, amire remélem a második részben bővebb választ kapok. Nem írom le őket, mert azzal még jobban elspoilerezném a szálakat, így majd a második kötet elolvasása után fejtem ki ezeket.

A homály sok mindent elfed, én meg türelmetlenül várom a válaszokat.

Ami nem tetszett....

Nagyon sok kérdés maradt megválaszolatlanul, amire még inkább kíváncsi vagyok, de közben zavart is, hogy alig derült ki pár dolog.

Remélem, a továbbiakban Alexander kiáll a szerelme mellett és minden akadályt sikerül legyőzniük, mert irtóra drukkolok nekik, de ez addig nem fog menni, amíg nem lesz elég tökös hozzá.

Miért ajánlom....

 Azért ajánlom, mert izgalmas, romantikus és nagyon édes kis könyvről van szó.

Nem túl hosszú, mégis olvastatja magát. 

Nekem remek kikapcsolódást nyújtott és remélem másoknak is.

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ Elena Honoria

 Kérdezz-felek interjú Elena Honoria írónővel 

Gyere és ismerd meg Elenát, a népszerű romantikus szerzőt

1. Kedves Elena, tudnál kicsit mesélni magadról? 

Kislánykorom óta nagyon-nagyon szeretek olvasni. Iskolás korom óta szerves része az életemnek. A romantikus történetek állnak hozzám a legközelebb, de mára szinte az összes zsánerben olvastam valamit. A könyvek mellett a másik nagy szenvedély az életemben sokáig a balett volt. Közel 10 évig táncoltam egy amatőr társulatban. Rengeteg fellépés, versenyek, nyári közösségi programok színesítették fiatalkori éveimet.

2. Hogyan vette kezdetét az írói pályafutásod? 

 Az írás viszonylag későn csöppent az életembe, ennek oka, hogy eddig még nem voltam rá megérve. Nem találtam elég kiforrottnak a történeteimet, nem voltam velük megelégedve annyira, hogy az olvasók elé tárjam. 2020 augusztusában kezdődött írói pályafutásom. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet. 2020 nyarán, az egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak „magamnak” írnék, hanem létrehoznék egy Facebook oldalt. Néhány napig rágódtam csak rajta, végül belevágtam és kiléptem az olvasók elé. Nagy lelkesedéssel és lendülettel 2020. szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria írói oldalát. Innen pedig nem volt megállás, elkészült írói weboldalam is, ahová kezdetben novellák és rövid történetek kerültek fel, később pedig a megjelent könyveimmel kapcsolatos információk is ide kerültek fel.

3. Mennyi időbe telik számodra megírni egy regényt? 

Nagyon változó, ez mindig függ, hogy éppen mennyi időm marad az írásra. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy három-négy hónapra szükségem van egy-egy kézirat teljes megírására.

4. Mit szeretsz a legjobban az írásban?  

Számomra az írás a teljes kikapcsolódást jelenti. Kiszakít a hétköznapi életemből és egy olyan világba visz, amiben azzá válhatok, akivé csak szeretnék. Én alkotom a szabályokat, én hozok meg minden döntést. Így aktív szereplőjévé válok a történetnek. Emellett lelkileg feltölt és erőt ad az írás. Az olvasók szeretete és biztatása pedig annyi örömet és boldog pillanatot okoz, hogy kárpótol a nehéz percekért.

5. Honnét jöttek a köteteid ötlete ?

Nagyon gyorsan ki tud bennem bontakozni egy-egy történet, ha rátalálok egy gondolatmorzsára. Ennek elindítója lehet egy film, zene, könyv vagy egy beszélgetés. Sosem erőltetem az ötleteket, hagyom, hogy kószáljon bennem a téma. Aztán ha jónak, izgalmasnak ítélem és szívesen foglalkoznék vele részletesebben, akkor nem engedem el. Előkapok egy papírfecnit, vagy a telefonom, és néhány szót/mondatot felvázolok, hogy ne felejtsem el, amíg oda nem jutok, hogy részletesebben kifejtsem.

6. Ha jól tudom, akkor az első megjelent novellád a Cukorfalat volt. Miért éppen ezt a címet választottad neki?

Igen, jól tudod, a Cukorfalat az első megjelent alkotásom. Sokáig nem találtam megfelelő címet neki, de az egyik családtagom a segítségemre sietett és amikor elolvasta rögtön rávágta: Cukorfalat. Annyira megtetszett, hogy nem is kerestem tovább. Egyébként még a blogomra írtam ennek a novellának a rövidített változatát. Amikor Saci történetét nyilvánossá tettem a weben, sokáig bennem maradt a sztori. Tovább gondoltam az eseményeket, illetve azt vettem észre, hogy a másik két szereplő szemszögén is sokat agyalok. Így 2021 decemberében egy rövid vázlat után nekiálltam a kibővített novella megírásának. Annyira beszippantott a három főszereplő gondolat és érzelemvilága, hogy hamar elkészültem a nyers kézirattal.

7. A Varázslónővel a fantasy világába kalauzoltad az olvasókat. Milyen volt megalkotni az alapcselekményt? 

Egyszerre volt izgalmas és kreatív folyamat, tele kihívásokkal és inspirációval. A Varázslónő az első olyan történetem, amiben a fantasy világ adja az alapot. Ki kellett lépnem a komfortzónámból, annak ellenére, hogy romantikus történetről beszélünk. Az alapcselekmény megalkotása közben az is vezérelt, hogy a romantikus kapcsolat szervesen illeszkedjen a fantasy világ konfliktusaiba. Így a szerelem nemcsak a történet egy része, hanem a cselekmény központi mozgatórugója lett. A karakterek döntései, tettei, és a közöttük lévő érzelmi kötelékek mind befolyásolták a világ alakulását.

8. A Lélekszilánkokban 4 történet bontakozik ki. Ha választanod kellene, akkor melyik áll hozzád a legközelebb?  

A Szemfényvesztést érzem a legközelebb magamhoz. A négy közül ez a kedvencem. Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogyan alakulna az életem, ha valami oknál fogva elfelejtenék néhány évet az életemből. Hogyan folytatódnának a meglévő kapcsolataim, illetve mennyire lenne hatással rám, ha később visszatérne minden emlékem és akkor kéne sok mindennel szembenéznem. Szerintem ez egy nagyon érdekes és izgalmas kérdés.

9. Most jelent meg a Szívembe zárva című köteted e-könyv változata. Mit lehet róla tudni? 

 Maradtam a romantikus zsánernél, de ismét belecsempésztem a történetbe egy kis misztikumot. Valahol A Varázslónő és a Lélekszilánkok között tudnám elhelyezni ezt a könyvemet. Nem mondanám fantasynek, de nem is egy „szimpla” szerelmes történet. Ami viszont újdonság, hogy egy háromrészes történet első köteteként jelent meg, illetve nyomtatásban novemberben kerül a boltok polcaira.

10. Hogy kezeled a negatív véleményeket? 

Nem mondom, hogy az első regényem megjelenése után nem esett rosszul, amikor olyan véleménnyel találkoztam, ami finoman fogalmazva is eléggé lehúzóra sikerült. Mára úgy érzem sikerül a helyén kezelnem akár a pozitív, akár a negatív véleményeket. Mivel én is imádok olvasni, így pontosan tudom, hogy van ami tetszik, és van ami nem. Ez nem mindig az író hibája, egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek a történettel. Ettől függetlenül másnak még lehet nagy kedvenc. Szóval ebből kiindulva, abszolút elfogadom, hogy van, aki szereti a könyveimet, és van, aki nem.

11. Jelenleg dolgozol új köteten? 

Igen. A Szívembe zárva történet második részén dolgozom.

12. Mi a tanácsod a kezdő írók számára?

- Írj rendszeresen. Sokan úgy gondolják, hogy csak akkor kell írni, amikor megjön az ihlet, de valójában a rendszeresség kulcsfontosságú. Próbálj meg napi vagy heti célokat kitűzni. 

- Engedd meg magadnak, hogy hibázz. Az első vázlatok sosem lesznek tökéletesek. Az első lépés, hogy megírd a történetet, még ha nem is hibátlan – a javítás ráér később.

 - Olvass sokat. Az olvasás elengedhetetlen a fejlődéshez. 

- Fogadd el az építő jellegű visszajelzéseket. Kérj véleményt másoktól, legyenek azok írói csoportok, barátok vagy online közösségek. A konstruktív visszajelzések segítenek jobban látni a gyenge pontokat, amiket talán te észre sem veszel. 

- Ne aggódj a trendek miatt. Fontos, hogy azt írd, ami érdekel, ne pedig azt, ami éppen népszerű. A trendek gyorsan változnak, de egy hiteles, személyes történet sokkal többet ér, mint egy divatos, de üres alkotás.

 - Légy kitartó, és élvezd az alkotás folyamatot. Az írás nem csak a végeredményről szól. Élvezd a felfedezés, a teremtés folyamatát. Minden egyes írás, még ha nem is tökéletes, közelebb visz ahhoz, hogy jobb íróvá válj. Az alkotás öröme a legfontosabb!

 

Az írónő szerzői oldala ~~>  Elena Honoria író

Az én krimi~kívánságlistám

 A General Press Könyvkiadó közösségi oldalán keresgélve igazi gyöngyszemekre bukkantam. Három olyan könyv is felkeltette a figyelmemet, amelyeknek nemcsak a borítójuk, de a fülszövegük is sok jót ígérnek az olvasóik számára. 

Patkó Ágnes

Gyilkos ​borvidék (Szekszárdi vörös 2.)

Karai Renáta, a fővárosból Szekszárdra költözött szabadúszó fordító új háza csinosítása közben egy rejtélyes iratcsomóra bukkan a falban. A dokumentumok között újságkivágások, kézzel írt jegyzetek és naplórészletek is akadnak, amelyekből egy több évtizedes titok bontakozik ki. A középpontjában a szocialista idők borászati vállalatának, a Borkombinátnak a hirtelen elhunyt szőlészeti vezetője, Stein Pál áll.
Vajon a férfi természetes halállal halt meg? Vagy valaki meggyilkolta? Ha igen, ki lehetett az? A szeretője? Vagy a helyettese, akivel alapvető szőlészeti kérdések miatt gyakran egymásnak ugrottak?
Renáta és a barátai nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a rejtély felderítésébe, ám amikor Renáta egyik újsütetű ismerősét holtan találják egy futóversenyen, a kutakodásuk véresen komolyra fordul, és felmerül a lehetőség, hogy a múltbeli események következményei máig érnek.

Mészáros Dorka

 Arccal ​a falnak (A pszichológus nyomozó 2.)

„Károlyi Szilárd otthonában minden tökéletes volt, ahogy az életében is. Ezen az estén viszont a feje tetejére állt a világ.”

Egy hideg téli estén holtan találják a kisváros köztiszteletben álló gyermekorvosát az otthonában.
A férfi elvesztette az egyensúlyát, és leesett a lépcsőn. Vagy esetleg valaki lelökte?
A rendőrség nagy erőkkel kezd vizsgálódni, különös tekintettel arra, hogy a feltételezett balesettel egy időben eltűnt az orvos két gyermeke is.
Vajon valaki magával vitte őket? Vagy önszántukból távoztak a házból?

A nyomozásba hamar bekapcsolódik a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozója, Tonkó Gábor, és pszichológus szakértője, Varga Gergő is.
Gyermekkora színhelyére visszatérve Toninak azonban nemcsak az egyre bonyolultabb üggyel kell megküzdenie, hanem a múltja szellemeivel is…

 

Mészöly Ágnes

 Végzetes ​ütem (Szabó Ágota 3.)

 A színpad mögött gyilkos titok lapul
Névtelen levelek sora ígéri: Glen Echo, a népszerű, de kétes hírű fiatal zenész meghal, ha színpadra lép Budapesten. A koncert szervezői a botrány elkerülése érdekében a rendőrség helyett Szabó Ágota és Pataki Ádám nemrég alapított magánnyomozó-irodájához fordulnak segítségért. Az anyagi gondokkal küzdő irodára rá fér egy jól fizető megbízás, így gondolkodás nélkül elvállalják az ügyet. Nagy lendülettel vágnak bele a nyomozásba, ám rögtön másnap váratlan fordulattal kell szembenézniük: holtan találják a szórakozóhely egyik pultosát.
A hivatalos vizsgálat nem állapít meg idegenkezűséget, de Ágota meg van győződve róla: gyilkosság történt. Így nemcsak a rendőrséggel, de a saját kollégáival is konfliktusba kerül. Vajon tényleg van összefüggés a fenyegetések és a váratlan haláleset között? És ha Gotának igaza van, vajon időben megtalálják az elkövetőt, mielőtt még újabb gyilkosság történne?

 

#Borítóleleplezés ~ L. K. Patrícia : Árnyak ​hangja

Már nem kell sokat várni, mert hamarosan megjelenik L. K. Patrícia első romantikus fantasy regénye. 

A kötet az Árnyak ​hangja címet kapta és a Maxim kiadó gondozásában fog megjelenni.

 

 L. K. Patrícia

 Árnyak ​hangja 

 

Egy lány, aki nem ismeri a származását.
Egy halhatatlan férfi, aki legszívesebben elfelejtené a származását.
És egy boszorkány, aki mindkettőjük vérét szívesen megkóstolná.
Amikor Sorel apja súlyosan megbeteszik, és a gyógyító nem tud rajta segíteni, a lány – végső kétségbeesésében – kockázatos alkut köt egy rejtélyes boszorkánnyal. Vagy ahogy sokan emlegetik: Umbra leányával.
Az umbrani viszont nem pénzt kér fizetség gyanánt. Nem, ő fiatalságot akar, még ha ez mások életébe is kerül.
Killian pedig saját múltjának árnyai elől menekül, miközben akaratlanul is Sorel segítőtársa lesz.
Vajon sikerül-e Sorelnek megmenteni apját és Killiannek megtalálni a megbocsátást? Fedezd fel a mágia, intrika és bátorság világát ebben az elbűvölő történetben!

Idézetek:

„Szavak még sose állítottak meg egyetlen boszorkányt sem.”

 

„Kevesen képesek csak rá, hogy a bensőjüket rágó fájdalmat átforgassák elszántsággá.”

 

„A vér úgyis megtalálja a saját vérét…”

„A történet szerint az Árnyak Ura beleszeretett a csillag fényébe, és minden éjszaka, amikor a csillag végigkúszott az égbolton, Umbra csakis miatta vette le az árnyait, hogy ne azokon keresztül kelljen bámulnia a tüneményt. A mesék szerint az ő szerelmükből születtek a boszorkányok.”

 

Ajánlók:

„Annyira erős lett ez a történet, nem is gondolnánk, hogy első regényről van szó. A karakterek kidolgozottak, erősek és szerethetőek, a helyszínek részletes bemutatása lehetővé teszi, hogy magunk elé képzeljük a világot, a cselekmény pedig végig izgalomban tart. (…) Két percünk sincs megpihenni, mert mindig történik valami izgi, ami miatt kapkodhatjuk a fejünket. Elég sok érzelmet megéltem, de leginkább izgultam és reménykedtem. Ez a könyv egy kalanddal teli utazás, melyben a múlt kísérti a jelent, és amiben sosem tudhatod, mikor derül fény újabb titkokra. Megrendít, elvarázsol, megbabonáz.” Nikusz blogja

 

„Egy izgalmas, erős hangulatú történetet kaptam, ami teljesen magába tudott szippantani, és amit kimondottan élvezetes volt olvasni. Az Árnyak hangja egy igazi sötét tündérmese, amit szerintem mindenki élvezni fog, aki könnyed, mégis minőségi olvasmányra vágyik, illetve tökéletes bevezető lehet a fiatalabb korosztály számára a fantasy műfajába.” Könyv és más

 

„A két főszereplő, Sorel és Killian dinamikája egyszerűen elképesztő: külön-külön is nagyon jól megalkotott karakterek, és együtt is olyan jeleneteik vannak, amiken vagy nevettem, vagy izgultam, vagy sírtam, vagy megborzongtam, mert a sorokon át is éreztem a kémiájukat. A története azonnal magával sodor, gúzsba köt, és olyan érzelmi hullámba ránt, amiből végül az ember nem is akar szabadulni, annyira elbűvöli.” Szavak és élet Könyvesblog 

A szerzőről:

L. K. Patrícia Egerben született, és jelenleg is ott él a férjével és a törpe uszkárjukkal. Szabadidejében szeret olvasni, a kutyájával agilityzni, kirándulni, egy kávé mellett jókat beszélgetni. Bár a könyvek és az olvasás szeretete kicsi kora óta megvolt, elég messziről keveredett vissza az írás világába. Elsősorban a fantasztikum érdekli, imádja a teremtett világok sokszínűségét, a lehetőségeket, de sok már megjelent novellája realista zsánerben íródott.

Az írás számára kicsit olyan, mint a varázslat: megmutatja, mit rejtenek más emberek álmai.

Az írónővel készített interjút >> IDE << kattintva tudjátok elolvasni 

Miniinterjú * Chris Covers

 Kérdezz-felelek interjú

 Gyere és ismerd meg Christ, a népszerű borítótervezőt

1. Kedves Chris, mesélnél kicsit magadról? 

Emberi oldalról nézve egy egygyerekes családanya vagyok, aki a házimunka és a család mindennapjai mellett abba a szerencsés helyzetbe került, hogy a kreatív oldalából karriert is építhet magának.

Ahogy az életben, úgy az alkotásban sem követem mindig a normák által megszabott szabályokat, inkább szabadon mozgok a lehetőségek között. A munkám során számomra a legfontosabb, hogy minden borító tükrözze az adott könyv hangulatát és üzenetét, és hogy az ügyfél teljes mértékben elégedett legyen a végeredménnyel. Csak ilyenkor érzem, hogy igazán jól végeztem a munkám.

2. Hogyan vette kezdetét az alkotói pályafutásod? 

Az én alkotói pályafutásom egy kicsit másképp kezdődött, mint ahogy talán sok más tervezőé. Nem vettem részt hivatalos tanfolyamokon, hanem autodidakta módon sajátítottam el a Photoshop használatát, főként YouTube-videók segítségével. Már a kezdetektől fogva lenyűgözött a digitális művészet világa, és a saját tempómban, folyamatosan gyakorolva sajátítottam el a program használatát. Az önálló tanulás pedig lehetőséget adott arra, hogy kreatív módon fedezzem fel a tervezés világát, és kialakítsam a saját egyedi stílusomat. Számomra lételemem, hogy alkossak. Ha nem teszem, nem érzem teljesnek magam. Ezért mindig is része volt az életemnek. Talán a fotózással és az elkészült képek szerkesztésével indult el a képszerkesztő programok alaposabb megismerése, még fiatal felnőttként. Közben az írás iránt is érdeklődni kezdtem, így kezdő írókkal ismerkedhettem meg. Ők és a barátaim biztatása inspirált, hogy elkészítsek pár könyv borító tervet, melyeknek készítettem egy facebook oldalt 2022-ben. Ezután nem sokkal később már írók kerestek fel, akik számára már kiadásra készült borítóterveket készítettem el, és ezzel lendületes gurulásba kezdett az a bizonyos szekér. Ezalatt folyamatosan tanultam és fejlődtem - ahogyan ez ma is tart -, mert egyre nagyobb kihívásokkal szembesültem, de szerencsére mindig sikerült helytállnom.

Az idő haladtával pedig már nem csak írók, hanem reklámügynökségek és kiadók is felkerestek. Azóta is folyamatosan érkeznek megrendeléseim, és nagyon örülök annak, hogy a munkám egyre szélesebb körben ismerik és keresik.

3. Mennyi időbe telik megtervezni egy borítót?

A borítótervezés időtartama számos tényezőtől függ, így minden projekt egyedi. Az elsődleges befolyásoló tényező a borító bonyolultsága; egy összetett dizájn, amely több elemet és részletet igényel, természetesen hosszabb időt vesz igénybe. Emellett az is számít, hogy éppen hány másik borítón dolgozom párhuzamosan, és milyen sürgősségi sorrendet kell követnem.

Ezen kívül az is nagy szerepet játszik, hogy a megrendelő mennyire tudja pontosan megfogalmazni az elképzeléseit. Ha azok világosak, és jól kommunikálja, mit szeretne látni a borítón, akkor a tervezési folyamat gördülékenyebb és gyorsabb lehet. Volt olyan, aki már az első tervet elfogadta. Ha viszont több időre van szükség az elképzelések finomhangolásához, akkor a folyamat hosszabbá válhat. Általánosságban azonban elmondható, hogy a tervezési idő pár naptól akár egy hétig is terjedhet.

4. Közös munka, avagy milyen nehézségeket rejt a szerzőkkel való közös tervezés? Előfordult már kisebb-nagyobb összezördülés?

Türelmesnek tartom magam és számomra az a legfontosabb, hogy a végén az ügyfél teljesen elégedett legyen a borítóval. Az egyetlen kihívás, amivel néha meggyűlik a bajom, amikor az ügyfél maga sem biztos abban, mit szeretne látni a borítón. Ilyenkor előfordul, hogy rám bízzák az ötletelést is, ami izgalmas, de egyben felelősségteljes feladat is. De többször volt már arra példa, hogy hamar elkészült a saját ötletem által készített borító, és elnyerte az ügyfél tetszését. Sőt, egyszer egy kész borítótervemet vette meg egy író, és írt hozzá egy történetet.

Gombhoz varrt kabát, ugye.

A rugalmasság és a türelem kulcsfontosságú az ilyen együttműködésekben. Nem tudnék felhozni olyan példát, amit ne tudtunk volna megoldani közösen az ügyféllel.

5. Ki vagy mi szokott inspirálni az alkotás során?

Az inspiráció számomra sokféle formában érkezhet, de az egyik legérdekesebb forrásom az álmok. Sokszor előfordul, hogy egy-egy kreatív ötlet álmomban születik meg, és reggel, amikor felébredek, alig várom, hogy megvalósíthassam. Az álomvilágban nincs semmi, ami korlátozna, így szabadon szárnyalhat a képzeletem, ami gyakran olyan egyedi megoldásokat hoz, amilyenekre talán ébren nem is gondolnék. Emellett természetesen inspirálnak a történetek, amikhez a borítókat készítem. De a természet, a zene, és más művészek munkái is gyakran adnak új ötleteket.

6. Talán picit furcsa kérdés lesz, de mostanság egyre kezd népszerűvé válni az AI használata a borítószerkesztésben, és arra lennék kíváncsi, hogy neked mi a véleményed róla, illetve hogy használod-e a tervezés során?

Tény, hogy az AI egyre nagyobb szerepet kap a grafikai tervezés világában, és ezt én is tapasztalom. De számomra a hagyományos tervezési módszerek mindig is elsődlegesek voltak, hiszen ezeknél érzem leginkább a kreatív kontrollt és a személyes kapcsolatot a projekttel. A manuális tervezés során lehetőségem van teljes mértékben átélni az alkotási folyamatot, és ezt a fajta kézműves megközelítést jobban értékelem. Ugyanakkor elismerem, hogy az AI használata bizonyos helyzetekben nagyon hasznos lehet, és egyre több ügyfelem kifejezetten AI-alapú képeket kér a borítóikhoz, mivel ezek néha igazán egyedi és különleges megoldásokat nyújtanak. Éppen ezért nem vetem meg az AI használatát, és amikor szükséges, integrálom a munkámba. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem, hogy nekem az AI-val történő tervezés gyakran időigényesebb, és több energia szükséges hozzá, hogy a mesterséges tudat által generált képeket az adott projektbe illővé szerkesszem. Összességében úgy gondolom, hogy az AI egy jó eszköz, ami kiegészítheti a hagyományos tervezési folyamatot, de a kreatív döntések és a művészi érzék mindig emberi kézben maradnak. Hiszem, hogy a kettő kombinációja tud igazán lenyűgöző eredményeket hozni, de én továbbra is a manuális tervezést ölelem közelebb a szívemhez.

Mert úgy gondolom, hogy így kelhetnek életre a borítók, amire önmagában az AI még nem képes.

7. Ha egy szerző szeretne borítót, hogyan tudja  felvenni veled a kapcsolatot? 

Általában a kommunikáció a tervezés során a különféle szociálmédia levelező alkalmazásain keresztül zajlik, ahol részletesen megbeszéljük a szerző elképzeléseit és igényeit, és végül megegyezünk.

 Az elérhetőségeim mindenhol megtalálhatóak:

e-mail: chriscoverdesign@gmail.com ,

  facebook oldal: https://www.facebook.com/ChrisCoversDesign ,

  instagramm: chriscovers2022 ,

  tiktok: @chriscoversdesign ,

8. Van valami tanácsod a kezdő tervezők számára? 

A könyvborító tervezés szerintem egy fantasztikus munka, amely rengeteg örömet és kreatív kihívást rejt magában. Azonban nemcsak a türelem és a kitartás szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a pályán, hanem az is, hogy folyamatosan tanuljon és fejlődjön. Mindig van új technika vagy megközelítés, amit érdemes elsajátítani, hogy lépést tudjunk tartani a változó trendekkel. Ugyanakkor számomra az is rendkívül fontos, hogy testileg és lelkileg is rendben legyek, mielőtt nekiállnék egy új borító megtervezésének. A kreativitásom és a munkám minősége nagyban függ attól, hogy milyen hangulatban vagyok. Szükségem van a nyugalomra és a csendre ahhoz, hogy igazán bele tudjam élni magam a munkába, és minden részletre oda tudjak figyelni.

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ Koós Patrícia (L. K. Patrícia)

 Kérdezz-felek Koós Patríciával 

Gyere és ismerd meg Patríciát, szerkesztőt, fordítót és hamarosan debütáló szerzőt

1. Kedves Patrícia, mesélnél kicsit magadról? 

Na ez az a kérdés, amit a legjobban utálok. :) Mert röviden vagy hosszan? Hol kezdjem? Mire kíváncsi vajon a kérdező? És a többi és a többi…Szóval… Egerben születtem, azóta is itt élek, és nagyon-nagyon messziről keveredtem bele a könyvek világába. Pedig olvasni egészen kicsi koromtól imádtam. Csak valahogy sose gondoltam úgy az írásra és a kiadók világára, mint ami továbbtanulás szempontjából releváns. Így lettem környezetmérnök. Amiben kb… nem, egyetlen percet sem dolgoztam. Helyette mindig is adminisztratív munkaköröket töltöttem be (tudom, nagyon izgalmas XD).

Ó, igen! A hobbik… Az első számú hobbim az olvasás (nyilván), de elég sokáig szerepjátszottam, karatéztam, imádom a különféle játékokat (társas, kártya, playstation), de mostani nagy kedvencem az agility – aminek aktív közreműködője egy fekete törpeuszkár. ;)

2. Gyerekkori álmod volt, hogy ezen a szerkesztői-írói-műfordítói pályán indulj el? 

Egyértelműen nem. Mondjuk azt, hogy későn érő típus vagyok, de amikor gimnáziumban a továbbtanulás szóba került, nekem fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Szerettem a biológiát (az irodalmat meg nem), szóval ezen a vonalon indultam el. Sőt, azt kell mondanom, hogy amikor sok-sok év múlva többé-kevésbé már biztos voltam benne, hogy író szeretnék lenni, a szerkesztés és a fordítói munka még akkor sem fordult meg bennem. Igazából szerkesztőnek is azért kezdtem el tanulni, hogy íróként jobbá váljak. Úgy gondoltam, ha a másik oldalt is megismerem, az csak előnyömre válhat íróként. Csak aztán… valahogy szerelem lett belőle.

3. Szerintem sok olvasót érdekel, hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből könyvfordító legyen? Nálad, ez hogyan indult?

Egy vicces történettel.

Kontrollszerkesztőként már jó ideje dolgoztam több kiadónak is, és az egyik regénynél az történt, hogy a fordító egy komplett fejezetet valahogy kihagyott a fordításból. Mivel szorított a határidő, megcsináltam én, leadáskor pedig szóltam a kiadónak, hogy azt a részt valaki nézze át, mert én követtem el, ha nagyon vállalhatatlan, elbujdosom valami sötét kis sarokba.

A kiadóvezető válaszemailjében ennyi állt: Nem akarsz nekünk fordítani?

 

4. Mi adja a legnagyobb örömet a munkáid során? 

Ó, ez egy egyszerű kérdés. A könyv! Imádom a könyveket, így számomra nem is igazán munka, hanem… csak olvasok. A fordításnál azt látom magam előtt, hogy így olyanokhoz is eljuthat az írás, aki nem tud, vagy egyszerűen csak nem szeret idegen nyelven olvasni, szerkesztésnél pedig, hogy kihozzuk a maximumot a regényből, így az olvasó nem egyszerűen egy jó, hanem egy nagyszerű könyvet kap.

5. Fontos szerepet játszik az életedben az Aranymosás Irodalmi Pályázat. Mi győzött meg, hogy végül elküld a munkádat nekik? 

A barátok. A galádok felbiztattak, amikor a szerepjátszásaink során megélt kalandjainkból írt regényt megmutattam nekik, ők meg ámuldoztak, hogy jééé, te írsz? De hát ez nagyon jó! Miért nem küldöd el kiadónak?

Na ezen felbuzdulva keresgélni kezdtem a neten, és ráakadtam az Aranymosásra. Komolyan elhittem, hogy én leszek az a fiókban bujkáló zseni, akinek rögtön kiadják a regényét. Na, már az előszűrést sem éltem túl, viszont egy kedves szerkesztő akkor rámutatott a lényegre: az írás is egy szakma, és mint olyan: tanulható.

6. Hamarosan debütálsz, mint szerző. Mit lehet tudni az első kötetedről? Egyrészes vagy egy sorozat nyitása?

A regény címe: Árnyak hangja, young adult fantasy, és duológiának tervezem (na jó, elárulom: már félig készen van a folytatása is). Egyébként ha már szóba került az Aranymosás: ott is indultam ezzel a regénnyel (nem, nem ez volt, ami az előszűrést sem élte túl XD), de a lektori szakaszban elvéreztem. Viszont az ott kapott értékelés alapján már tudtam javítani, így a MAXIM kiadónak már az átírt verziót küldtem be, és íme! :)

 

7. Milyen volt kitalálni, végiggondolni és megalkotni a fantasy világot, amiben a mű játszódik? Mi adta az alapihletet? Mi okozott benne nehézséget? 

Igazából ez a regény számomra egyfajta játéknak indult.

Épp a dramaturgia írókurzust kezdtem el, és bár korábban is hallottam már, hogy valaki „cselekményvázlatos író”, megrögzött hólabdásként nem igazán érdekelt ez a technika. A karaktereim mentek, én meg leírtam. Viszont amikor a kurzus során rámutattak, hogy mennyire szétcsúszik a cselekményem, gondoltam egy nagyot, fogtam egy fehér lapot, és elhatároztam, hogy én most összeállítok egy cselekményvázlatot. Na így született az Árnyak hangja első verziója, és magam is meglepődtem, mennyivel egyszerűbb így a karaktereket kezelni, nem kell folyton hajkurászni őket, meg fejben tartani, ki merre kószált el éppen.

 

8. Szoktál hazai szerzőktől olvasni? 

Naná! Sőt, igazából a fantasy zsáner szeretetét is egy magyar írónak köszönhetem. Ha akkor 12 évesen nem kerül a kezembe Vavyan Fable Varázscsók című regénye, lehet most horrort írnék, mert abban az időszakomban Stephen King volt számomra a nagy kedvenc.

 

9. A megjelenésre váró könyved mellett, dolgozol új megjelenésen? 

Bevallom, hogy az elmúlt időszak írás szempontjából elég gyalázatos volt. Nem igazán tett jót (szerintem ezt sok író megtapasztalta már, és pont ezért maximálisan át is érzik), hogy az írói pálya elég rögös. Amikor a MAXIM meghirdette a regénypályázatát, azzal majdnem egyszerre indult az újabb (vagy mondjam inkább így: utolsó?) Aranymosás. Én mindkét pályázaton indultam, két különböző regénnyel. Az Aranymosáson megvolt az előszűrés – túléltem. Megvolt az első lektori – TÚLÉLTEM! Ideáig ugye eddig még soha nem jutottam el, szóval egyre inkább reménykedtem, főleg, hogy azok, akik olvasták az oda benyújtott regényem, mint imádták, és velem együtt izgultak.

Aztán robbant a hír: az Aranymosást felfüggesztették. Nagyon sokáig húzták-halasztották, hogy bármiféle információt is kapjunk, ami eléggé megviselt, olyan írói blokk alakult ki nálam, hogy hónapokig (bár lehet ezzel még keveset is mondtam) semmit sem írtam.

Amikor a MAXIMtól végül megkaptam a hírt, hogy Dream kategóriában az én regényem nyert, az adott egy jó nagy löketet, akkor tudtam újra írni – és igazából akkor kezdtem el mind a két regénypályázatra benyújtott könyv folytatását írni, csak ez is nagyon lassan haladt, részint mert akkor két munkahely mellett próbáltam időt szakítani az írásra, aztán meg amikor az Árnyak hangjának elkezdődtek a szerkesztési munkálatai, azt helyeztem előtérbe.

De hogy a kérdésre is válaszoljak (mert azt szépen kikerültem): igen, az Aranymosásra anno benyújtott regényt kicsit átdolgoztam egy kedves író-szerkesztő ismerősöm segítségével, azon az utolsó simításokat végzem, és utána el is küldöm a MAXIMnak, illetve amikor az Árnyak hangja már a korrektori fázisban volt, az egyik korrektor annyira lelkesen követelte a folytatást, hogy engem is fellelkesített. Szóval most próbálok minél többet azzal foglalkozni. ;)

 

10. Van valami bevált tanácsod kezdő fordítók, szerkesztők és írók számára?

Olvassanak minél többet. ;)

Igazából ez az elsődleges, akár ha valaki még kezdő, akkor könnyebben megtalálja azokat a zsánereket, amik közelebb állnak hozzá, ha valaki már tapasztaltabb, akkor az adott zsáneren belül az olvasással lehet leginkább nyomon követni, hogy például mely toposzok kevésbé népszerűek, mik az új trendek, így lehet ötleteket meríteni, vagy épp kiszűrni, hogy mi számít már klisésnek.

A második tanács: ne adjátok fel!

Tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy sem íróként, sem szerkesztőként, sem fordítóként nem egyszerű bekerülni egy-egy kiadóhoz, engem is nagyon sokszor utasítottak el, sőt olyan is van, ahol még válaszra se méltatják az embert, ami nagyon lelombozó tud lenni. De egyet soha nem szabad elfelejteni: „Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, máris veszítettél”.

Szóval kitartást!

És a harmadik dolog, ami nélkül én sem tartanék most itt: az írás (a szerkesztés, a fordítás) is egy szakma, és minden szakma tanulható.

Az írónő szerzői oldala ~~> L. K. Patrícia

Véleményem Jud Meyrin: A ​kastély réme (Felföldi rejtélyek 3.) című könyvéről

 Jud Meyrin
A ​kastély réme (Felföldi rejtélyek 3.) 

 

Egy gyönyörű kastély, ami titkokat, szenvedélyt és halált rejt

Francesca Blair krimiíró, akit letaglózott egy személyes tragédia. Képtelen visszatalálni a korábbi életébe, képtelen írni, pedig mindig is így birkózott meg a körülötte történtekkel: belefoglalta egy regénybe.
Amikor a tudomására jut, hogy a gróf halott húgának szellemét látták a közeli Glamisi kastélyban, úgy érzi, ez az a sztori, amivel kilábalhatna az írói válságból. Csak ki kell derítenie, mi lapul a kísértethistória mögött.
Mert kísértetek nincsenek.
Vagy talán mégis?
És vajon igaz, amit az emberek beszélnek, hogy a gróf húgát a saját férje ölte meg?
Francesca Glamisbe megy, ahol azonnal elbűvöli a megrendítő múltú, karizmatikus férfi. De Blake Lorimer tényleg ártatlan, vagy ő a kastély réme?

Szívszorító történet veszteségről, bűnről és a mindent elemésztő szerelemről

Írta: Jud Meyrin

Kiadó: Fairbooks Kiadó és Írói Műhely

Megjelenési év: 2023

Már nincs olyan Megyeri Judit kötet, ami ne csücsülne ott a polcomon, így nem volt kérdés, hogy A kastély réme is ott fog kikötni. Túlságosan is izgatottan vártam a folytatást, mert a második részben Francesca hamar szimpatikussá vált és kíváncsi lettem, vajon neki milyen sorsot szán az írónő.

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

 

,,– Te erre az egészre egy kibaszott rejtvényként tekintesz, ugye, Napsugár?
– Muszáj – vonta meg a vállát a nő –, különben remegve kuporognék a sarokban."

 

Röviden a könyv cselekményéről...

A Krimifesztiválon történt események után, Francesca népszerűsége az egekbe szökött. Nemcsak ünnepelt író vált belőle, de mindenki értesült arról, mekkora szerepet játszott egy bűneset felgöngyölítésében. Ennek köszönhetően jut a tudomására, hogy az egyik tőlük nem messze található kastélyban vélni látták a kastély urának tragikusan elhunyt testvérét. Az ihlethiánnyal küzdő írónőnek több sem kell, máris beleveti magát a nyomozásba, miközben maga sem sejti mekkora bajba is keveredhet.

Ami tetszett benne...

~ Véleményem szerint a  borító tökéletesen választás

~ Francesca: valamilyen szinten sejtettem, hogy ő is kap egy részt, de azt hittem, hogy csak Colin és Tony története után. Ezen döbbenetemet félre is tettem, így még izgatottabban vetettem bele magamat az olvasásba. Nekem szimpatikus szereplő lett, és annyira áttudtam érezni a veszteségét, illetve a rejtély utáni kíváncsiságát.

~ Blake: végig drukkoltam neki, hogy végre megtalálja a saját lelki békéjét és a boldogságot. Nekem picit hiányérzetem volt vele kapcsolatban, mert azon kívül, mennyire bejött neki a nő, nem igazán tudtam meg róla többet.

~ Lottie és Tristan: az elején kicsit csalódott voltam, amiért nem ők viszik tovább a fővonalat, de elolvasva a könyvet, cseppet sem bánom, hogy Franny került előtérbe. Annak viszont roppantul örültem, hogy ha csupán mellékkarakterekként, de ők is felbukkantak benne, mert a jelenlétük nagyon jó hatással volt az események alakulására.

~ Laura: egyértelműen ő lett az a személy, akit Blake után a legjobban sajnáltam. Elvesztette az édesanyját, az édesapja magasról tett rá, mivel nem tudott vele mit kezdeni, és még hosszasan sorolhatnám mennyi veszteség érte őt. Nagyon remélem, hogy 2 kötettel később az ő történetét olvashatjuk, és mondok két imát azért, hogy az írónő lásson benne potenciát, mert szerintem ütős kis története lenne neki is.

~ A cselekmény: a könyv olvastatta magát, a nyelvezete könnyed, bár bennem krimi helyett inkább erős thriller érzetet keltett. Imádtam benne a csavarokat, de leginkább azt, ahogyan alakultak az események.

~ A vége: ennél jobb lezárást nem adhatott volna neki a szerző és kíváncsian várom a további megjelenéseket.

Összegezve: azon olvasók számára ajánlom, akik szeretik az izgalmas és romantikus regényeket.

Véleményem Chiara: Repülj, ​szitakötő! című könyvéről *--*

 Chiara

 Repülj, ​szitakötő! 

 

A ​SZERELEM MINDIG ELÉG?

A huszonhárom éves Laura írországi tanulmányait félbeszakítva érkezik haza a húga temetésére. Karina tizenhét évesen vesztette életét, egy esős novemberi délután a város legendás Ördög-hasadékába zuhant. Minden jel arra mutat, hogy a halála baleset volt.

Amikor azonban Laura szembesül vele, hogy közel sem ismerte olyan jól Karinát, mint hitte, nyomozni kezd. Mit keresett a húga esőben az Ördög-hasadéknál? Hogy zuhanhatott le, mikor mindannyian tudják, hova ne lépjenek? Miért mondta azt az apjuk, hogy Karina megölte magát?

Laura egyetlen támasza a legjobb barátja, Máté, aki iránt nem várt érzések ébrednek benne. Attól tart, hogy mindez megmérgezheti a barátságukat, így miközben Karina verseit felfejtve igyekeznek kideríteni, mi is történt, Laura mindent megtesz azért, hogy elnyomja magában az egyre erősebben tomboló vágyat.

De megbirkózhat-e egyszerre a gyásszal és a szerelemmel, a bűntudattal és a szenvedéllyel, valamint a világát felforgató titkokkal? Elárulhatják-e a versek, hogyan halt meg Karina? Mi az ára a hazugságoknak?

MERÉSZ ÉS FELKAVARÓ TÖRTÉNET AZ IGAZSÁG KERESÉSÉRŐL, A TESTVÉRI SZERETETRŐL ÉS A SZERELEM EREJÉRŐL.

Író: Chiara

Kiadó: Könyvmolyképző

Számomra ez volt a tavalyi év legvártabb megjelenése. 

Amikor felröppent a hír, hogy az írónőnek új kötete jelenik meg, már teljesen biztos voltam abban, mindenképpen megszerzem és elolvasom, bár akkor még nem sejtettem, pár hónappal később, mennyire aktuális lesz. A Pillangólány óta rajongok a szerző munkásságáért, azóta több novelláját olvastam és már alig várom, hogy még sok-sok Chiara regényt szerezhessek be a közeljövőben.

 Figyelem!

Cselekményleírást tartalmaz! 

,, Mert azok a versek, amelyekkel a megfelelő időben találkozunk, képesek meggyógyítani a lelket." 

 

Röviden a történetről....

Laura külföldről tér haza, hogy részt vegyen húga temetésén.Több emberrel is találkozik, akik még jobban felkeltik a figyelmét, miszerint imádott testvére nem baleset áldozata lett, hanem valaki megölte. Innentől veszi kezdetét egy családi titkokkal fűszerezett, érzelmekkel átszőtt történet, amelynek a végén olyan dolgok derülnek ki, amik jobb lett volna, ha örökre titokban maradtak volna.

A borító.....

Szerintem nincs rá jobb szó, mint a gyönyörű. Láttam a borítóterveket, de nekem végig ez volt a tökéletes befutó és annyira reméltem, hogy erre esik a választás.  Nagyon örültem, amikor kiderült, tényleg ez lett a győztes terv, mert roppantul passzol a történet cselekményéhez.

Véleményem a könyvről.... 

Nehéz szavakat találnom rá, mert irtó sok érzést kiváltott belőlem. Egyszerűen magával ragadt a történet és egy totális érzelmi hullámvasúttá vált az egész. Már a fülszöveg is sok mindent elárult, de nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog, mert egyszerűen képtelen voltam letenni, annyira tudni akartam, mi lesz a vége. Leginkább az érdekelt, mi is történt Laura húgával, pontosabban a kiváltó indíték birizgálta a fantáziámat, hogy vajon miért is történt az, ami.

Megkönnyítette az olvasásomat az, hogy imádom Chiara írói stílusát, mert szépen tud fogalmazni, illetve olvastatja magát a Repülj, szitakötő!. Az írónő nagyon jól áttudja adni az érzelmeket, a fájdalmat, néhol én is kissé megkönnyeztem az olvasottakat. A Pillangólány óta imádom, ahogyan fogalmaz, ahogy lefesti a színeket, érzéseket, érzelmeket.

Laura egy nagyon erős karakter, aki próbál megfelelni az elvárásoknak, miközben valamilyen szinten lázad is ellenük. Nem könnyű neki, és sajnáltam a vesztesége miatt, meg azért is, hogy a szülei nem igazán támogatták őt, és nekik fontosabb volt a külsőség, mint az életben maradt gyerekük. Sajnáltam a veszteségét, a gyászát, de annyira tetszettek a gondolatai.

A szülők remekül megalkotott szülök voltak, mivel kidolgozott háttérrel rendelkeztek, bár leginkább az édesanyáról lehet ezt legjobban elmondani. Bár az elején reméltem, csak a gyász váltotta ki belőlük, hogy ilyenek lettek, de amikor összeállt a kép, onnantól tudtam, hogy ők alapjáraton is ilyenek. Főleg az édesanyja bosszantott fel a legjobban, meg a köré kidolgozott szál, amitől kissé megakadtam az olvasásban. Amit művelt, ami kiderült róla, azok mind felbosszantottak, megbotránkoztattak, és minden elismerésem a szerzőnek, aki ennyire jól kidolgozta.

Imádtam Mátét. Még a korkülönbség sem zavart őt illetően, de bennem hiány érzet maradt vele kapcsolatban. Én vártam, hogy az eset után kicsit többet foglalkozik a fiával, de tetszett a szerelmi szál, pláne, ahogy felvezette a szerző, meg ahogyan kibontakoztatta. A férfi próbált ellenállni, de hamar rá kellett jönnie, az érzései ellen nem tud tovább küzdeni. Az nálam kicsit sok volt, hogy Laura édesanyja szó szerint rámászott a tini fiúra, aki részeg állapotban, magatehetetlenül nem tudott semmit sem reagálni, csak másnap döbbent rá a történekre. Fogalmam sincs, hogy tudott ezen túllendülni, mert amit vele tett, az borzalmas volt az én szememben, és értettem Laura felháborodását az anyja irányába, aki így ,,teljesítette" a férje elvárását a gyerekkel kapcsolatban. A nőnek kellett valaki, akivel lefeküdhet, teherbe eshet tőle, de nem tudom elfogadni, hogy erre a ,,szerepre" egy olyan, akkor még szinte gyerek fiút választott, akivel napi szinten találkozott. Azt kívánom, bárcsak egy másik fickót választott volna! Ezt csak még jobban tetézte, amikor a lányának elmesélte, hogyan próbálták fiatalkorában megerőszakolni. Neki igenis tudni kellett volna, hogy milyen érzés, de amíg ő megmenekült, addig Máténak esélyt sem adott, csak önzőn elvette tőle a döntés lehetőségét.

Nagyon sajnáltam Karinát. Szimpatikus volt nekem. Ő az, akit a leginkább sajnáltam, mert fényes jövő állt volna előtte, amitől csúnya módon megfosztották. Jó érzés volt, hogy a gondolatai, szösszenetein keresztül szerepelhetett a lapokon, és ezáltal egy picit jobban megismerhettük. Jobban örültem volna annak, ha még több mindent megtudhattunk volna.

Áron volt a másik olyan karakter, aki jobb sorsot érdemelt volna, de leginkább azt sajnálom, hogy ezen keresztül kellett mennie.

A nyomozás tetszett, nagyon sok gondolat keringett a fejemben, miközben olvastam. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a végkifejlet, mert annyi ötletem volt, ki lehetett a tettes, meg arról is, miért tette. Végül teljesen ledöbbentem, mert erre igazán nem számítottam addig, amíg nem kezdett el gyanússá válni az indíték.

Összességében: remek könyv. 

Nemcsak a veszteségről, a gyász feldolgozásáról szól, hanem kellemes kikapcsolódást nyújt az olvasó számára.