Véleményem Elle Cosimano "Finlay ​Donovan ölni tudna" című könyvéről

 Elle Cosimano 

Finlay ​Donovan ölni tudna

 

Finlay ​Donovan kétgyerekes, egyedülálló és idegileg teljesen kimerült anyuka, aki mellesleg leadási határidőkkel küszködő írónő is egyben. Az élete totális káosz. Az ügynökének beígért könyvével egyáltalán nem halad, a volt férje kérdés nélkül elbocsátotta a kisegítő bébiszittert, négyéves kislányát pedig épp egy igen szerencsétlenül alakult első hajvágási kísérlet eredményeképpen a fejéhez szigszalagozott tincsekkel kénytelen óvodába vinni.

Finlay egyre sokasodó problémáin az sem segít, hogy az ügynökével folytatott üzleti ebédje alatt a szomszédos asztalnál ülők kihallgatják krimije tervezett történetét, és tévesen bérgyilkosnak vélik. Finlay pedig saját maga legnagyobb döbbenetére igent mond a felkérésre, hogy elintézzen egy kellemetlen férjet. Mert hát valamiből élni is kell.

Persze a való életben közel sem olyan egyszerű egy rendes bűncselekményt elkövetni, mint egy regény lapjain, ráadásul kisvártatva – hogy semmi se legyen egyszerű – Finlay menthetetlenül belebonyolódik egy nagyon is valódi gyilkossági nyomozás eseményeibe.

Elle Cosimano az anyaság minden örömét és megpróbáltatását bemutató regénye pergő stílusú és őrülten szellemes, letehetetlenül szórakoztató olvasmány.

 Írta: Elle Cosimano

Kiadási év: 2021

~

Nagyon imádom az olyan regényeket, amely egy vagy több bűncselekmény felderítése köré épülnek. Nem tudom, hogy ennek mekkora köze van ehhez az éppen aktuális kedvemhez, de ennek köszönhetően került a kezembe Elle Cosimano 2021-ben megjelent műve. Először nagyon ódzkodtam tőle, mert annyira nem fogott meg a fülszöveg, sem a könyv témája, na meg a köré épült nagy hype sem tette szimpatikusabbá, ami még inkább eltántorított az olvasásától. Végül, annyiszor találtam szembe magam vele, hogy már puszta jelnek véltem, és beadva a derekamat. Azt kell írnom róla, pozitív csalódással töltött el Elle Cosimano Finlay Donovan ölni tudna című könyve. Kicsit sajnálom, hogy már elsőre leírtam, és csak nagy nehézségek árán adtam neki esélyt, mert így belegondolva, eléggé elhamarkodott lépés volt tőlem. Mentségemre, hozzá kell tennem, lehet, ha előbb kerül a kezeim közé, nem ragad annyira magával, mint most. 

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

 

,,Közismert tény, hogy reggel fél kilenckor általában a legtöbb anya már ölni tudna."

A könyv tartalmáról röviden...

A történet számomra olyan volt, mintha egy krimi történetet próbálna meg kiparódiázni. Adott egy  fiatal, kétgyerekes írónő, egyedülálló anyuka, akit elhagyott a férje és anyagi gondokkal küzd. Az írói válság kezd elhatalmasodni rajta, miközben a jogdíjból szeretné kifizetni a számláit, nehogy a csalfa exe elvegye tőle a gyerekeket. Egy nagyobb félreértés miatt bérgyilkosnak hiszik, és rábízzák egy ismeretlen fickó meggyilkolását, nem csekély összegért cserébe. Persze, elég csábító az ajánlat, hiszen a pénz sok mindent megoldana, de hamar rá kell jönnie, hogy az ügy ,,elvállalásával", csak még nagyobb csávába találja magát. Na, és egy ilyen esetben kire is számíthatna, ha nem a kirúgott bébiszitterére, akivel együtt próbálja megoldani ezt a kacifántos ügyet, mielőtt bilincs kattanna a kezén.

Véleményem a műről....

Nehéz megfogalmazni a róla alkotott véleményemet, mert egyszerűen képtelen vagyok összeszedni a kusza gondolataimat, hiszen annyi mindent tudnék mesélni róla. Tetszenek az olyan történetek, amelyben egy erős női karakternek kell megoldani bűnesetet, ezért is nagy kedvencem Agatha Raisin, illetve most már Finlay Donovan is csatlakozott hozzá. Az alapcselekmény magával ragadó, nagyon érdekes a sztorija, de még érdekesebb maga a kivitelezés, amely bővelkedik izgalmakban, vicces szituációkban, és olyan történésekben, amiktől néha az olvasó a fejét fogja. Akadtak benne részek, amik kevésbé jöttek át a számomra, vagy én másképpen oldottam volna meg, esetleg túl könnyűnek találtam. A mű olvastatta magát, viszonylag könnyen tudtam vele haladni, kíváncsian várva, vajon hogyan másznak ki ebből a csávából.

Finlay egy olyan karakter, akivel szerintem sokan azonosulni tudnak olvasás közben. Nekem nagyon bejött a humora, a szarkasztikus megjegyzései, illetve az is, ahogyan próbált egyensúlyozni a problémák között ( szorító határidő, írói válság, görény exférj, anyagi gondok stb..), amik mind hatalmas terhet jelentenek neki. Talán ezért tetszett nekem annyira az ő személye, mert tényleg hihető volt a vívódása, nem kesergett csip-csup dolgokon, bár több erőt is fektethetett volna a megoldás keresésbe. Mint fentebb írtam, egy véletlennek köszönhetően azt hiszik róla, hogy bérgyilkos, és ez indítja el cselekmény főbonyodalmát. Nekem igazán akkor vette kezdetét az izgalmas rész, amikor Veró, Finlay elbocsátott bébiszittere a lehető legjobbkor bukkan fel, ezzel pedig nem csak alkalmazott lesz belőle, hanem tettestárs a bajban, mert végül mégis csak összejön a gyilkosság, csak nem éppen a tervek szerint, már ha szabad ebben az esetben így fogalmazni. Az ő párosuk az, ami a legjobban feldobta az egész művet, illetve Veró csípős beszólásai, megjegyzései, amik tovább tudták vinni az eseményeket. Úgy izgultam oldalról - oldalra, hogy vajon ezek ketten hogyan oldják meg a csávát, amibe sikerült belecsöppenniük. Én végig drukkoltam a főszereplőknek, egyrészről azért, nehogy lebukjanak, hiszen az beláthatatlan következményekkel lenne rájuk nézve, másrészről pedig azért, nehogy a csalfa, jómódú volt pasi, Steve, illetve a csábító, idegesítő szerető kapják a gyerekeket, akiknél nem sok, jól megalkotott unszimpatikus, negatív szereplővel találkoztam mostanság. Ha már itt tartunk, mindenki, aki felbukkan valamilyen módon, azok mind életszerű, nem egysíkú személyek, bár néhol úgy éreztem egy-két esetben, hogy Elle picit túlzásba esett, és kissé klisésre vette a figurát. Ahogy eléri a történet a tetőpontját, Cosimano ismét csavart egyet a szálakon. Én elképesztően jól szórakoztam olvasás közben, de mégis zavart egy kicsit, hogy túlságosan könnyedén megoldódott minden. A szerelmi szál is piszkálta a csőröm, mert olyan szépen alakult minden, a kémi is érezhető volt, aztán bumm, és onnantól mindent feldobott a szerző, és a rendesebb végkifejlet helyett további bonyodalmakat szőtt bele, pedig az olvasó is tudja, mennyire felesleges húzás volt, hiszen így is akadt benne olyan rész, amivel tovább tudta szőni a cselekményeket. 

Összegezve:

Az olvasó egy érdekes, izgalmas könyvet kap, olyan függővéggel, amitől egyre izgatottabban várja a folytatást. Nekem jó kikapcsolódást nyújtott, nem bántam meg az elolvasását, és bátran ajánlom másoknak is.