Véleményem Maddie Grand "Gyöngyöm" című könyvéről

Maddie Grand 

Gyöngyöm

 

Belegondoltál valaha abba, hogy mit tennél, ha a legnagyobb boldogságban veszítenéd el azt, akit a legjobban szeretsz? Ha az életed olyannyira üres és fájdalommal teli lenne, hogy nem is akarnád már élni? Vagy mit tennél, ha éppen akkor szakítanának el az élettől, amikor az a legnagyobb kincset tartogatja a számodra? Te tovább tudnál lépni?

Pearl, Zack és Angie. Egy férfi, két nő és egy halálos baleset.

Három ember élete fonódik össze, három kilátástalannak tűnő élethelyzetben. Vajon ők hogyan döntenek? Képesek megtalálni a megoldást, vagy csak sodródnak az árral? Megadják magukat a sorsnak, vagy küzdenek? Az életért. A boldogságért.

Ez a történet azoknak szól, akik vágynak érezni az élet édes perceit, de ha kell, a kínjait is. Azoknak, akik nem félnek érezni, hogy élnek, és akik mernek hinni. Ha hiszel a szerelemben, hinned kell a csodában is!

 Szerencsésnek érzem magam, amiért elolvashattam Maddie Grand Gyöngyöm című művét, de valamiért mégis halasztottam a könyvről alkotott véleményem publikálását. Olvasás közben teljesen beszippantott a történet cselekménye, ezért is olyan nehéz róla bármit is írni. Napokig gondoltam azon, hogyan tudnám úgy megfogalmazni a gondolataimat, hogy azáltal áttudjam adni másoknak is mit éreztem, illetve miért érné meg másoknak is a kezükbe venni Maddie romantikus regényét. Végül arra jutottam, hogy leülök, és mindent kiírok magamból. 

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!

,,A nap szikrázva, ragyogva ünnepelte az örömhírt."

 

 A tartalmáról...

Ez az első megjelent könyve az írónőnek, és nagyon örülök, amiért kiolvashattam. Imádom a romantikus műfajt, éppen ezért éreztem, hogy nekem meg kell szereznem, ezt a kötetet.

A regény cselekménye egy szerelmespár mindennapjait követi nyomon, amelyet átsző a romantika, a megannyi érzelem, az élet nehézségei és minden egyéb, ami egy kapcsolatban elő szokott fordulni. Pearl és Zack már-már túlzottan is nagy harmóniában élnek egymással, ami annyira imádtam benne, mert ők ketten olyan édesek voltak együtt. Zajlanak az események, és az olvasó már sejti a fülszövegből, hogy valami borzalmas dolog fog történni, és csak idő kérdése, mikor jutunk el odáig, hogy megtörténjen a baj. Ennek az előszele a kezdetektől érződik, hiszen túlságosan tökéletes minden, általában ilyenkor szokott becsapni a villám. Ha szabad ilyent írnom, bármennyire is szépnek érződött mindent, bármennyire is sütött a lapokról a szerelem, de én egyre izgatottabban vártam, hogy megtörténjen a fülszöveg által nagyobb hangsúlyt kapó baleset, mert kíváncsi voltam mi történik azután a két karakterrel. Már szinte türelmetlenül vártam, sőt túlságosan is izgatott, mert számomra onnan indultak be úgy igazán az események

 Őszintén el kell ismernem, én másra számítottam.

Ami tetszett benne...

Leginkább az érzelmek átadása tetszett a legjobban. 

A gyász, a veszteség feldolgozásának folyamata magával ragadt engem is, mert amikor először olvastam, pont akkor ért egy igen nagy csapás, és kicsit segített a lelkemnek. Azért nyert meg a könyv, mert nem számítottam rá, milyen módon szövi össze az írónő és az élet, Pearl, Angie és Zack szálait. Nekem maga Pearl az egyik legerősebb építőeleme, és nagyon imádtam annak a történetét, hogyan ismerkedett meg a férjével. Minden aprósággal, egyre szimpatikusabbá váltak a karakterek, bármennyire is sajnáltam mindenkit. 

 

Ami kicsit kevésbé jött át nekem...

Őszintén, nekem nagyon tetszett a regény, de akadtak benne dolgok, amik felett nem tudtam olyan könnyedén elsiklani, mint szerettem volna. Az első ilyen az volt, hogy szinte alig tudtam meg bármit is a karakterekről, azon kívül mennyire szeretik egymást. Én picit jobban örültem volna, ha közelebbről is megismerhetem az emberkék múltját, vagy kicsit jobban beleláthatok az életükbe. Akadtak benne picit túlírt mondatok, amiket le lehetett volna rövidíteni, de ezeken kívül nem volt olyan nagy problémám, amitől letettem volna a Gyöngyömet. 

 

A borítóról...

Ezt a részt hagytam utoljára, bár szívem szerint ezzel kezdtem volna az egész véleményes bejegyzésemet. Eléggé vegyes véleménnyel vélekedek róla, mert nekem pindurkát furcsának tűnt az összkép, de ahogy haladtam a cselekménnyel, úgy vált egyre értelemszerűvé nekem, miért is pont ez a borító lett a végleges befutó. Kicsit el kell ismernem, örülök, hogy nem valami szerelmespár van rajta, mert szerintem így sokkal egyedibb lett.

A regényt azért ajánlom másoknak is, mert nekem remek kikapcsolódást nyújtott, és remélem, hogy más is hasonlóképpen vélekedik majd róla.