2020. február 14., péntek

Romantikus idézetek - Happy Valentine's Day III. 2020


,,Nem tudom mi az, ami ennyire vonz hozzá, de az a valami olyan, mint a mágnes. Olyan, mint az elektromos töltés vagy az elektromos mező változása. Létrejött közöttünk ez vonzás. Isten úgy teremtett minket, hogy érdekesnek tartjuk azt, ami rendkívüli, a szemét, ahogy mindenféle szögből megvilágítja a holdfény, az illatát, ahogy a szél az orromba préseli azt, és bár félünk tőle, mégis bármeddig tudnánk csodálni azt, amitől távol kellene tartani magunkat.”


 
" – Minden nap írni akartam neked, de tudtam, nem szabad − mondta, amikor elengedték egymást.
– És mit írtál volna?
– Mindig ugyanazt. Hogy szeretlek."



 „Úgy szeretem, ahogy van. Azért szeretem, aki ő maga. Hagyom úgy élni, ahogy neki a legjobb. Nem a hibáit nézem, hanem az erényeit.”



"Nagyapám mindig azt mondta, akkor vesztem el, ha már úgy érzem, a lánynak helye van az otthonomban. Azt hiszem, megtörtént."




,, Fanny nem tudta, melyikük tette meg azt az utolsó néhány centit, csak abban volt biztos, hogy a csók térdremegtetően, lélegzetakasztóan jó, sokkal jobb, mint a régi, amire emlékezett. Aztán Alexander magához húzta, és már nem gondolt semmi másra, csak szájára a száján, és kezeire, amik felfedezőútra indultak a nyakán, majd kicsivel később a lapockáin."



,,Halott voltam egy elkárhozott világban, mert számomra minden fontos elveszett, de amint megismertelek, visszatért belém az élet, új értelmet adtál mindennapjaimnak..."



"Mindenhol körülvette Brad illata, mind többet gondolt rá, és napról napra jobban sóvárgott a közelsége, hangja, érintése után. Olyan volt ez, mint amikor a szomjazó termőföld vágyik az esőre, az érett búzakalász az aratásra, a vízimalom lapátkereke a folyó hullámaira. Valami ősi, leküzdhetetlen, elsöprő vágyakozás."



 "Szeretlek, Aviana. És minden egyes percben megszenvedem ezt az érzést."



„– Annyi mindent szeretnék mondani neked.
Egyszerre több vallomás is eszembe jutott, de nem
tudom, melyikkel kezdjem.
– Megteszi a legrövidebb is – mondtam, és napok
óta először én is elmosolyodtam.
– Szeretlek!”





 
,,Mikor az est éjbe vegyült már, a rozoga kertkapuban állva vettek búcsút. Nehéz szívvel váltak el, hiszen oly kedvesek voltak egymásnak, mint napvirágnak a nyári meleg."



,, Utáltam, hogy valósággal kínoz a jelenléte, de most, hogy az enyém volt, semmiért sem adtam volna cserébe. Pedig tudtam, hogy nem lenne szabad ezt csinálnunk. Hogy nem lesz jó vége. Mert már kínzott a függőség, szenvedtem, ha megvonták tőlem.”




,, Sophia a férfi egész testét érezte, ahogy hozzásimult. Puha ajkait végigcirógatta a homlokán, majd arcát bőrkeményedéses kezei közé vette, és mélyen a szemébe nézett.
- Hozzád indultam, kisfeleség – mosolygott rá. – Nem leszek úriember. Ha akarsz, még most menj el, mert egy perc múlva már nem engedlek!
– Maradok! Örökre maradok! – válaszolt remegő hanggal a lány, és közelebb emelte a férfi szájához ajkait, hogy az tovább folytassa a csókot.”


 

,,– Amióta megláttalak, vágyom rád. Percről-percre jobban akarlak, és a gondolat, hogy minden nap mellettem legyél – a fülemhez hajolt, az orra, és a forró lehelete csiklandozta a nyakamat –, érezzem az illatod, de ne érhessek hozzád, ne csókolhassalak meg – ujját végighúzta a számon –, elviselhetetlennek tűnt. Tudtam, hogy akkor nem fogok nyugodni addig, amíg meg nem kaplak.”




,,A szerelem csak megtörténik, és az egy olyan csoda, amit soha, senki nem fog tudni megmagyarázni.”



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.