,,Nem
tudom mi az, ami ennyire vonz hozzá, de az a valami olyan, mint a mágnes.
Olyan, mint az elektromos töltés vagy az elektromos mező változása. Létrejött
közöttünk ez vonzás. Isten úgy teremtett minket, hogy érdekesnek tartjuk azt,
ami rendkívüli, a szemét, ahogy mindenféle szögből megvilágítja a holdfény, az
illatát, ahogy a szél az orromba préseli azt, és bár félünk tőle, mégis
bármeddig tudnánk csodálni azt, amitől távol kellene tartani magunkat.”
"
– Minden nap írni akartam neked, de tudtam, nem szabad − mondta, amikor
elengedték egymást.
– És
mit írtál volna?
– Mindig
ugyanazt. Hogy szeretlek."
„Úgy szeretem, ahogy van. Azért szeretem, aki
ő maga. Hagyom úgy élni, ahogy neki a legjobb. Nem a hibáit nézem, hanem az
erényeit.”
"Nagyapám
mindig azt mondta, akkor vesztem el, ha már úgy érzem, a lánynak helye van az
otthonomban. Azt hiszem, megtörtént."
,,
Fanny nem tudta, melyikük tette meg azt az utolsó néhány centit, csak abban
volt biztos, hogy a csók térdremegtetően, lélegzetakasztóan jó, sokkal jobb,
mint a régi, amire emlékezett. Aztán Alexander magához húzta, és már nem
gondolt semmi másra, csak szájára a száján, és kezeire, amik felfedezőútra
indultak a nyakán, majd kicsivel később a lapockáin."
,,Halott
voltam egy elkárhozott világban, mert számomra minden fontos elveszett, de
amint megismertelek, visszatért belém az élet, új értelmet adtál
mindennapjaimnak..."
"Mindenhol
körülvette Brad illata, mind többet gondolt rá, és napról napra jobban
sóvárgott a közelsége, hangja, érintése után. Olyan volt ez, mint amikor a
szomjazó termőföld vágyik az esőre, az érett búzakalász az aratásra, a
vízimalom lapátkereke a folyó hullámaira. Valami ősi, leküzdhetetlen, elsöprő
vágyakozás."
"Szeretlek, Aviana. És minden egyes
percben megszenvedem ezt az érzést."
„–
Annyi mindent szeretnék mondani neked.
Egyszerre
több vallomás is eszembe jutott, de nem
tudom,
melyikkel kezdjem.
–
Megteszi a legrövidebb is – mondtam, és napok
óta
először én is elmosolyodtam.
–
Szeretlek!”
,,Mikor
az est éjbe vegyült már, a rozoga kertkapuban állva vettek búcsút. Nehéz
szívvel váltak el, hiszen oly kedvesek voltak egymásnak, mint napvirágnak a
nyári meleg."
,, Utáltam,
hogy valósággal kínoz a jelenléte, de most, hogy az enyém volt, semmiért
sem adtam volna cserébe. Pedig tudtam, hogy nem lenne szabad ezt csinálnunk.
Hogy nem lesz jó vége. Mert már kínzott a függőség, szenvedtem, ha
megvonták tőlem.”
,, Sophia
a férfi egész testét érezte, ahogy hozzásimult. Puha ajkait
végigcirógatta a homlokán, majd arcát bőrkeményedéses kezei közé
vette, és mélyen a szemébe nézett.
-
Hozzád indultam, kisfeleség – mosolygott rá. – Nem leszek úriember. Ha
akarsz, még most menj el, mert egy perc múlva már nem engedlek!
–
Maradok! Örökre maradok! – válaszolt remegő hanggal a lány, és közelebb
emelte a férfi szájához ajkait, hogy az tovább folytassa a csókot.”
,,–
Amióta megláttalak, vágyom rád. Percről-percre jobban akarlak, és a gondolat,
hogy minden nap mellettem legyél – a fülemhez hajolt, az orra, és a forró
lehelete csiklandozta a nyakamat –, érezzem az illatod, de ne érhessek hozzád,
ne csókolhassalak meg – ujját végighúzta a számon –, elviselhetetlennek tűnt.
Tudtam, hogy akkor nem fogok nyugodni addig, amíg meg nem kaplak.”
,,A
szerelem csak megtörténik, és az egy olyan csoda, amit soha, senki nem fog
tudni megmagyarázni.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.