Egri Zsanna
Szilvia arab világa
Az Ördög lánya 1.
,,Hogy kerül egy magyar lány a gazdag arab sejk hajójára?
Szilvia huszadik születésnapján szembesül azzal, hogy az apja a
helyi maffiafőnök. Nem marad más választása, mint elfogadni az arab
utazást, amely csak újabb veszélybe sodorja. Ali sejk jachtjáról nem
mindennapi módon távozik, és egyenesen egy beduin faluba vezet az útja,
ahol végre barátokra talál. A nyugalmat kereső lánynak mégis vissza kell
térnie Magyarországra. Vajon mi vár rá? Magára kell öltenie a
maffia-királynő köntösét, vagy szembeszállnia bűnözőkkel, rendőrökkel?
Némi bűnügyi szállal átszőtt eseménydús történetet olvashatunk, ami
nem nélkülözi a kalandot, romantikát. Egri Zsanna mesés tájakra,
egzotikus helyszínekre kalauzolja el az olvasóit, miközben egy
pillanatra sem hagyja lankadni figyelmüket.''
Első mondat: ,, A durva talpú bakancsok tompán dobogtak a vaskos tölgyfa lépcsőn. A
három fekete ruhás, felfegyverzett férfi lábbal rúgta be az ajtókat, aztán
gyors pillantással felmérték, van-e bent valaki."
három fekete ruhás, felfegyverzett férfi lábbal rúgta be az ajtókat, aztán
gyors pillantással felmérték, van-e bent valaki."
*-*-*
,,–Szalóky Szilvia! Öt percet kap, hogy felöltözzön!
Ettől a mondattól hisztérikus nevetés kapta el. – Na, ne! Jó, ha húsz perc
elég arra, hogy összeszedjem magam, nem számítva a sminkelést, ami még
egyszer annyi."
Ettől a mondattól hisztérikus nevetés kapta el. – Na, ne! Jó, ha húsz perc
elég arra, hogy összeszedjem magam, nem számítva a sminkelést, ami még
egyszer annyi."
*-*-*
,, –Tegye ki az asztalra a holmiját! – mutatott az előtte levő üres helyre.
Szilvia sejtette, hogy nincs mit tennie, át kell adnia a táskáját és annak
tartalmát.
Egyenként került az asztalra a pénztárca, csipogó, bankkártya,
autókulcs, és minden más, ami egy apró női táskában csak elfért.
–Az ékszereit, óráját is! – mondta a férfi, amitől Szilviát megint elkapta
egy dühroham.
–A bugyimat ne adjam oda?
–Azt magán tarthatja – mondta szenvtelen arccal a férfi, nagy nehezen
legyűrve a nevetési ingert. "
Szilvia sejtette, hogy nincs mit tennie, át kell adnia a táskáját és annak
tartalmát.
Egyenként került az asztalra a pénztárca, csipogó, bankkártya,
autókulcs, és minden más, ami egy apró női táskában csak elfért.
–Az ékszereit, óráját is! – mondta a férfi, amitől Szilviát megint elkapta
egy dühroham.
–A bugyimat ne adjam oda?
–Azt magán tarthatja – mondta szenvtelen arccal a férfi, nagy nehezen
legyűrve a nevetési ingert. "
*-*-*
,,Későn döbbent rá, hogy egy más világban, egy más kultúrában, nem úgy
kell viselkedni, mint ahogy otthon megszokta. "
kell viselkedni, mint ahogy otthon megszokta. "
*-*-*
,, Céltalanul botladozott tovább az utcán, miközben a könnyek
végigfolytak az arcán. Fogalma sem volt merre tart, csak vitte a lába. Nem
tudta merre megy. – Mi lesz most velem? Ki fogja meg a kezem? Ki segít
tovább az élet útján? Megint egyedül vagyok, kimondhatatlanul
magányosan– zokogott a lelke. "
végigfolytak az arcán. Fogalma sem volt merre tart, csak vitte a lába. Nem
tudta merre megy. – Mi lesz most velem? Ki fogja meg a kezem? Ki segít
tovább az élet útján? Megint egyedül vagyok, kimondhatatlanul
magányosan– zokogott a lelke. "
*-*-*
,,–Ne, őt ne! – mondta lenyomva a pisztoly csövét, és a következő
pillanatban már az arab férfi nyakába ugrott, akinek egészen jól esett ez a
pillanat.
–Mi ez itt? Arab kongresszus? – szólalt meg Zsolt, akit viszont
határozottan bosszantott a jelenet. Ez már neki is sok volt!"
pillanat.
–Mi ez itt? Arab kongresszus? – szólalt meg Zsolt, akit viszont
határozottan bosszantott a jelenet. Ez már neki is sok volt!"
*-*-*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.