Kérdezz-felek Koós Patríciával
Gyere és ismerd meg Patríciát, szerkesztőt, fordítót és hamarosan debütáló szerzőt
1. Kedves Patrícia, mesélnél kicsit magadról?
Na ez az a kérdés, amit a legjobban utálok. :) Mert röviden vagy hosszan? Hol kezdjem? Mire kíváncsi vajon a kérdező? És a többi és a többi…Szóval… Egerben születtem, azóta is itt élek, és nagyon-nagyon messziről keveredtem bele a könyvek világába. Pedig olvasni egészen kicsi koromtól imádtam. Csak valahogy sose gondoltam úgy az írásra és a kiadók világára, mint ami továbbtanulás szempontjából releváns. Így lettem környezetmérnök. Amiben kb… nem, egyetlen percet sem dolgoztam. Helyette mindig is adminisztratív munkaköröket töltöttem be (tudom, nagyon izgalmas XD).
Ó, igen! A hobbik… Az első számú hobbim az olvasás (nyilván), de elég sokáig szerepjátszottam, karatéztam, imádom a különféle játékokat (társas, kártya, playstation), de mostani nagy kedvencem az agility – aminek aktív közreműködője egy fekete törpeuszkár. ;)
2. Gyerekkori álmod volt, hogy ezen a szerkesztői-írói-műfordítói pályán indulj el?
Egyértelműen nem. Mondjuk azt, hogy későn érő típus vagyok, de amikor gimnáziumban a továbbtanulás szóba került, nekem fogalmam sem volt, hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek. Szerettem a biológiát (az irodalmat meg nem), szóval ezen a vonalon indultam el. Sőt, azt kell mondanom, hogy amikor sok-sok év múlva többé-kevésbé már biztos voltam benne, hogy író szeretnék lenni, a szerkesztés és a fordítói munka még akkor sem fordult meg bennem. Igazából szerkesztőnek is azért kezdtem el tanulni, hogy íróként jobbá váljak. Úgy gondoltam, ha a másik oldalt is megismerem, az csak előnyömre válhat íróként. Csak aztán… valahogy szerelem lett belőle.
3. Szerintem sok olvasót érdekel, hogy mi kell ahhoz, hogy valakiből könyvfordító legyen? Nálad, ez hogyan indult?
Egy vicces történettel.
Kontrollszerkesztőként már jó ideje dolgoztam több kiadónak is, és az egyik regénynél az történt, hogy a fordító egy komplett fejezetet valahogy kihagyott a fordításból. Mivel szorított a határidő, megcsináltam én, leadáskor pedig szóltam a kiadónak, hogy azt a részt valaki nézze át, mert én követtem el, ha nagyon vállalhatatlan, elbujdosom valami sötét kis sarokba.
A kiadóvezető válaszemailjében ennyi állt: Nem akarsz nekünk fordítani?
4. Mi adja a legnagyobb örömet a munkáid során?
Ó, ez egy egyszerű kérdés. A könyv! Imádom a könyveket, így számomra nem is igazán munka, hanem… csak olvasok. A fordításnál azt látom magam előtt, hogy így olyanokhoz is eljuthat az írás, aki nem tud, vagy egyszerűen csak nem szeret idegen nyelven olvasni, szerkesztésnél pedig, hogy kihozzuk a maximumot a regényből, így az olvasó nem egyszerűen egy jó, hanem egy nagyszerű könyvet kap.
5. Fontos szerepet játszik az életedben az Aranymosás Irodalmi Pályázat. Mi győzött meg, hogy végül elküld a munkádat nekik?
A barátok. A galádok felbiztattak, amikor a szerepjátszásaink során megélt kalandjainkból írt regényt megmutattam nekik, ők meg ámuldoztak, hogy jééé, te írsz? De hát ez nagyon jó! Miért nem küldöd el kiadónak?
Na ezen felbuzdulva keresgélni kezdtem a neten, és ráakadtam az Aranymosásra. Komolyan elhittem, hogy én leszek az a fiókban bujkáló zseni, akinek rögtön kiadják a regényét. Na, már az előszűrést sem éltem túl, viszont egy kedves szerkesztő akkor rámutatott a lényegre: az írás is egy szakma, és mint olyan: tanulható.
6. Hamarosan debütálsz, mint szerző. Mit lehet tudni az első kötetedről? Egyrészes vagy egy sorozat nyitása?
A regény címe: Árnyak hangja, young adult fantasy, és duológiának tervezem (na jó, elárulom: már félig készen van a folytatása is). Egyébként ha már szóba került az Aranymosás: ott is indultam ezzel a regénnyel (nem, nem ez volt, ami az előszűrést sem élte túl XD), de a lektori szakaszban elvéreztem. Viszont az ott kapott értékelés alapján már tudtam javítani, így a MAXIM kiadónak már az átírt verziót küldtem be, és íme! :)
7. Milyen volt kitalálni, végiggondolni és megalkotni a fantasy világot, amiben a mű játszódik? Mi adta az alapihletet? Mi okozott benne nehézséget?
Igazából ez a regény számomra egyfajta játéknak indult.
Épp a dramaturgia írókurzust kezdtem el, és bár korábban is hallottam már, hogy valaki „cselekményvázlatos író”, megrögzött hólabdásként nem igazán érdekelt ez a technika. A karaktereim mentek, én meg leírtam. Viszont amikor a kurzus során rámutattak, hogy mennyire szétcsúszik a cselekményem, gondoltam egy nagyot, fogtam egy fehér lapot, és elhatároztam, hogy én most összeállítok egy cselekményvázlatot. Na így született az Árnyak hangja első verziója, és magam is meglepődtem, mennyivel egyszerűbb így a karaktereket kezelni, nem kell folyton hajkurászni őket, meg fejben tartani, ki merre kószált el éppen.
8. Szoktál hazai szerzőktől olvasni?
Naná! Sőt, igazából a fantasy zsáner szeretetét is egy magyar írónak köszönhetem. Ha akkor 12 évesen nem kerül a kezembe Vavyan Fable Varázscsók című regénye, lehet most horrort írnék, mert abban az időszakomban Stephen King volt számomra a nagy kedvenc.
9. A megjelenésre váró könyved mellett, dolgozol új megjelenésen?
Bevallom, hogy az elmúlt időszak írás szempontjából elég gyalázatos volt. Nem igazán tett jót (szerintem ezt sok író megtapasztalta már, és pont ezért maximálisan át is érzik), hogy az írói pálya elég rögös. Amikor a MAXIM meghirdette a regénypályázatát, azzal majdnem egyszerre indult az újabb (vagy mondjam inkább így: utolsó?) Aranymosás. Én mindkét pályázaton indultam, két különböző regénnyel. Az Aranymosáson megvolt az előszűrés – túléltem. Megvolt az első lektori – TÚLÉLTEM! Ideáig ugye eddig még soha nem jutottam el, szóval egyre inkább reménykedtem, főleg, hogy azok, akik olvasták az oda benyújtott regényem, mint imádták, és velem együtt izgultak.
Aztán robbant a hír: az Aranymosást felfüggesztették. Nagyon sokáig húzták-halasztották, hogy bármiféle információt is kapjunk, ami eléggé megviselt, olyan írói blokk alakult ki nálam, hogy hónapokig (bár lehet ezzel még keveset is mondtam) semmit sem írtam.
Amikor a MAXIMtól végül megkaptam a hírt, hogy Dream kategóriában az én regényem nyert, az adott egy jó nagy löketet, akkor tudtam újra írni – és igazából akkor kezdtem el mind a két regénypályázatra benyújtott könyv folytatását írni, csak ez is nagyon lassan haladt, részint mert akkor két munkahely mellett próbáltam időt szakítani az írásra, aztán meg amikor az Árnyak hangjának elkezdődtek a szerkesztési munkálatai, azt helyeztem előtérbe.
De hogy a kérdésre is válaszoljak (mert azt szépen kikerültem): igen, az Aranymosásra anno benyújtott regényt kicsit átdolgoztam egy kedves író-szerkesztő ismerősöm segítségével, azon az utolsó simításokat végzem, és utána el is küldöm a MAXIMnak, illetve amikor az Árnyak hangja már a korrektori fázisban volt, az egyik korrektor annyira lelkesen követelte a folytatást, hogy engem is fellelkesített. Szóval most próbálok minél többet azzal foglalkozni. ;)
10. Van valami bevált tanácsod kezdő fordítók, szerkesztők és írók számára?
Olvassanak minél többet. ;)
Igazából ez az elsődleges, akár ha valaki még kezdő, akkor könnyebben megtalálja azokat a zsánereket, amik közelebb állnak hozzá, ha valaki már tapasztaltabb, akkor az adott zsáneren belül az olvasással lehet leginkább nyomon követni, hogy például mely toposzok kevésbé népszerűek, mik az új trendek, így lehet ötleteket meríteni, vagy épp kiszűrni, hogy mi számít már klisésnek.
A második tanács: ne adjátok fel!
Tudom, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy sem íróként, sem szerkesztőként, sem fordítóként nem egyszerű bekerülni egy-egy kiadóhoz, engem is nagyon sokszor utasítottak el, sőt olyan is van, ahol még válaszra se méltatják az embert, ami nagyon lelombozó tud lenni. De egyet soha nem szabad elfelejteni: „Ha küzdesz, veszíthetsz, ha nem küzdesz, máris veszítettél”.
Szóval kitartást!
És a harmadik dolog, ami nélkül én sem tartanék most itt: az írás (a szerkesztés, a fordítás) is egy szakma, és minden szakma tanulható.
Az írónő szerzői oldala ~~> L. K. Patrícia
