1. Kedves Zsófia, mesélnél kicsit magadról azok számára, akik még nem ismernek annyira?
Lassan 9 éve élek Angliában a párommal, a kutyánkkal és a papagájunkkal. Élem az átlagos emberek átlagos életét. Nagyon sok mindent nem tudok mesélni magamról, mert nincs mit :D
Időm nagy részét írással és mostanság rajzolással töltöm.
Ami talán érdekesség lehet, hogy úgy két-három éve voltam esküdt az itteni bíróságon. Ez itt Angliában nagyjából hasonlóan működik, mint Amerikában. Random kiválasztanak a lakosság közül 12 embert, akiknek aztán ítéletet kell hozniuk. Szerencsére nem olyan komoly ügyet kaptam. Persze minden ügy komoly, csak úgy értem, hogy például nem emberölés ügyében kellett döntenünk. Azt nem biztos, hogy könnyen vettem volna. Sima betörést kaptunk, ami azért sokkal feldolgozhatóbb dolog.
2. Hogyan indult az írói pályafutásod?
Már gimis koromban kacérkodtam a gondolattal, aztán máshogy alakult az életem. 2017-ben jött a fordulat ismét. Anyukám nagyon beteg volt, már nem lehetett rajta segíteni, és ezt az egész helyzetet és végül az elvesztését dolgoztam fel úgy, hogy az írás felé fordultam. Aztán rájöttem, hogy én ezt nagyon szeretem csinálni, szóval benne ragadtam.
3 Kisebb nyomozást végeztem, és ha jól tudom, akkor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi karán végeztél, klasszika-filológiából van diplomád, pontosabban latin-ógörög nyelvész vagy. Miért pont ezt választottad?
Igen, jók az információid, tényleg ezt a szakot végeztem. És hogy miért? Nem is tudom :D Sok minden összessége volt ez a választás. A történelemből mindig is az ókort szerettem a legjobban, talán azért mert odavagyok a rejtélyekért, és az ókor annyira távoli, megfoghatatlan. Az ókor maga egy nagy misztikum, ami mindig is vonzott benne. Azt hiszem, ez volt a választásom fő oka. Álmodoztam róla, hogy majd valamilyen kutató munkát végzek, de persze ez nem jött össze. A többi okra már nem emlékszem. Nem most volt, hogy egyetemre mentem XD
4. Az első hivatalos megjelenésed A fegyverforgató első része volt, amely hamar az olvasók kedvencévé vált. Hogyan született meg ennek a sorozatnak az alapötlete? Mi inspirált téged?
Az alapötlet annyi volt, hogy írni akartam egy történetet egy lány és egy
farkas különös kapcsolatáról, aztán ezt gondoltam tovább. Ahogy jöttek az
ötletek, úgy jöttek az ihletek is. Merítkeztem például a Soul Eater című
animéből, de az élet is hozzáadott pár dolgot. Például, hogy mi emberek
mennyire szeretjük megszemélyesíteni a tárgyainkat. Aztán ezek valahogy egy,
kerek történetté álltak össze bennem.
5. A történeted főkaraktere Megaira. Nekem nagyon tetszik, és kíváncsi vagyok, honnét származik ez a különleges név?
Megairát lényegében az egyetemi tanulmányaimból hoztam. Görög eredetű. A három erinnüsz egyike volt. Ők voltak a görög mitológiában a bosszúállás istenei. A latin nevükön talán jobban ismerik az emberek, ők a fúriák. Megaira kimondottan az apagyilkosságok megbosszulásának az istene volt. Mivel van némi bosszúállós vonal is a történetemben, így valahogy adta magát, hogy ezt a nevet adjam a főhősömnek.
6. Eddig összesen három rész jelent meg. Mikor érkezik a folytatás, és mit lehet róla tudni?
Az utolsó rész várhatóan 2023 elejére készül el. Ebben már mindenre fény derül és minden szálat elvarrok. Bízom benne, hogy az olvasók legalább annyira szeretni fogják majd, mint az előző részeket. Tudom, hogy a durva függővégekkel sokak idegein táncoltam :D de a negyedik rész szépen le lesz zárva, és elárulok egy titkot is. Én nagyon szeretem a happy endet, szóval emiatt sem kell senkinek aggódnia. Bár előfordul, hogy máshogy értelmezem a boldog befejezést, mint mások :D
7. Ki tervezte a kötetek borítóit?
Mindegyik kötet borítóját Ashley Redwood tervezte, és szerintem zseniális munkát végzett. Én az összes részt imádom, és sok olyan visszajelzést kaptam már az első rész kapcsán, hogy csak a borító miatt vették meg, aztán, szerencsére, megtetszett nekik a történet is. A harmadik rész borítójával kapcsolatban annyi érdekességet elárulok, hogy a démon arcát én rajzoltam, aztán mutattam Ashnek, akinek annyira megtetszett, hogy azt mondta, felhasználja, aminek nagyon örültem.
8. A kiadó választásnál mi volt a legfontosabb szempont?
Elsősorban olyan kiadót kerestem, ami foglalkozik fantasyval, mivel ez nálam nem egy múló hóbort. Szeretnék ebben a zsánerben maradni, és alkotni, mert ezt érzem magamhoz a legközelebb. Ezt leszámítva eleinte nagyon nem néztem mást. Kezdő íróként nem is igazán tudtam, mire kell fókuszálni. A NewLine-t úgy ajánlották nekem, miután kaptam pár visszautasítást, plusz két kiadó, akik igent mondtak, a vírushelyzet miatt csődbe mentek, mielőtt elkezdhettük volna a közös munkát. Szerencsére a NewLine is látott fantáziát a kéziratomban, így most itt tartok, hogy velük dolgozom együtt.
9. Van kedvenc hazai íród, akitől szívesen olvasol?
Nincs. Egyébként sem nagyon szoktam az írókra fókuszálni. Én inkább
történeteket nézek, ha érdekel, elolvasom, ha nem, akkor nem. Hiába olvastam
már valakitől valami jót, ha egy másik könyve nem érdekel, akkor azt nem fogom
elolvasni.
10. Mit tanácsolsz a kezdő szerzőknek?
Azt, hogy keressenek szakembert és/vagy járjanak írói kurzusokra. Mióta jobban belemerültem ebbe a világba, sokszor látom, hogy emberek úgy jelentetik meg a könyveiket, hogy azt előtte nem látta senki fia-borja. Hiába érzi magát az ember tehetségesnek, és az is lehet, hogy tényleg az, ha a kéziratát nem látta szakember, akkor veszett fejsze nyele az egész. Persze tény, hogy az írás nem egy egzakt tudomány. Úgy lehet csűrni, csavarni a dolgokat, ahogy csak akarjuk. Viszont el kell fogadni, hogy vannak praktikák, amiket ismerni kell ahhoz, hogy jó könyvet írjunk. Ha ezzel a tudással rendelkezünk, akkor már bátran lehet újragondolni a szabályokat. Szóval, aki írni akar, az tanuljon írástechnikát, fejlessze magát, és fogadja el, hogy a szerkesztő nem dísznek van, és nem akar nekünk rosszat.
