Véleményem Aurora Lewis Turner' Bűvölet ​és apró mocskos gyilkosságok' című könyvéről

 Aurora Lewis Turner
Bűvölet ​és apró mocskos gyilkosságok 
(Bűvölet és... 1.)

Ophelia boszorkány, bár a hét évvel ezelőtti események miatt nem használja képességét. Egyik éjszaka furcsa álmot lát, melynek során egy rituális gyilkosság helyszínére kerül. Innentől kezdve ő a bűntény első számú gyanúsítottja, így Darren Harper nyomozó folyton a sarkában jár.

Hamar rájönnek: az ügy felgöngyölítése érdekében előnyösebb, ha összedolgoznak. Közben régi élete egyik elfeledett, keserű darabja is előkerül, aki teljesen felforgatja a nő életét.

Ophelia vajon szembe mer nézni a képességével és a tudattal, hogy nemcsak árthat vele, hanem segíthet is másokon? Kiismeri magát az egyre bonyolódó szálak között? Vajon legjobb barátnője, Lyra meddig állhat ki mellette anélkül, hogy bajba kerülne? És ami a legfontosabb; behódol-e a múltjának, vagy képes új lapot kezdeni élete könyvében?

Sötét múlt, rejtélyek, szenvedély, varázslat és gyilkosságok pettyezik ennek a történetnek lapjait, akárcsak a kiontott vér, vagy a bőrbe varrt tetoválások…

Írta: Aurora Lewis Turner

Megjelenési év: 2023

Sokáig vártam, hogy elolvashassam a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságok című könyvet, és az írónő jóvoltából lehetőségem adódott rá. (Aurora a születésnapján ingyenesen letölthetővé tette, ajándékul az olvasóknak)

A borító és a fülszöveg is igen figyelemfelkeltő, így régóta tervben volt nálam, mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogyan ötvözi az írónő a boszorkányságot és a gyilkosságot. Gondoltam, gyorsan leírom a véleményemet róla, mert még friss az élmény. Egy biztos, nem bántam meg, hogy elolvastam a regényt és remélem hamarosan alkalmam nyílik a folytatásra is. 

Nehéz szavakba önteni a véleményemet, mert folyton változtak a gondolataim a regényről. Kellett egy bizonyos idő, hogy mindent rendezzek magamban, de még így is nehéz megfogalmazni, mennyi mindent váltott ki belőlem. 

Akadtak benne olyan szálak, amik tetszettek, és akadtak benne olyanok, amiket feleslegesnek éreztem, vagy hiányoltam. Sokat rágódtam, tépelődtem, de végül sikerült összeszednem a bennem kavargó érzéseket. 

Na, de miről is van szó....

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!!!

,, – Nem számít, mikor házasodik az ember, ha megtalálja az igazit. "

Pár szó a könyv tartalmáról ...

Ophélia – a későbbiekben csak Lia – egy képességekkel megáldott boszorkány, aki akaratán kívül egy brutális gyilkosság főgyanúsítottjává válik. Bármennyire próbálja bebizonyítani az ártatlanságát, annál jobban belebonyolódik a dolgokba. Ha nem lenne amúgyis hatalmas csávában, ezt tetézi egy jóképű nyomozó, aki mindenáron beakarja bizonyítani a bűnösségét. Hogy mit tesz ekkor Lia? Megpróbálja megoldani az ügyet és megtalálni a valódi elkövetőt, miközben a múlt eseményeivel is komoly küzdelmet vív, amikor betoppan az életébe egy nem várt személy a múltból. 

A véleményem...

Nekem irtóra tetszett az alapötlet, mert ezek a  rituális gyilkosságok remek táptalajt biztosítottak egy izgalmas kis krimi kötetnek. Imádtam a fantasy vegyítését a krimivel, remek fűszert adott a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságokhoz. 

A nyitás után, tovább bonyolódtak benne a szálak és izgatottan vártam, hogy mit tud kihozni ebből az egészből az írónő. Adottak voltak a karakterek, megannyi potenciális lehetőséggel.

Olvastatta magát, mert én egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, annyira tudni akartam, vajon hogyan oldódik meg a nyomozás és ki áll a dolgok mögött. 

Lia karaktere vegyes véleményt váltott ki belőlem. Tetszett benne a vagánysága, a stílusa, a gondolatai, de a viselkedése és a meggondolatlanságától néha plafonra tudtam volna mászni. Bármennyire furcsa, de Harper nyomozóval mégis imádtam, mert a szócsatáik, piszkálódásaik sokkal jobban feldobták az egész cselekményt, mint bármi más. A közös munkájuk bármennyire nehézkesen indult, annál izgalmasabbá vált, bár én még olvastam volna erről a szálról, mert kissé hiányosnak érződött nekem, és sok felesleges dolog elvette róla a figyelmet. Chris felbukkanása, még jobban felkeltette a figyelmem, mert azt reméltem, csak kisebb bonyodalmat fog csak okozni, aztán eltűnik, de sajnos nem így lett. Fájt, hogy hosszú oldalakon keresztül kellett róluk olvasnom, miközben alig vártam, hogy mással alakuljanak így az események, amik így háttérbe szorultak. Sajnos rossz irányba vitte az egészet, amitől picit elkeseredtem, de hamar elengedtem. Nekem túlságosan nyújtott volt és hosszú a Chris-Lia szerelmi részek alakulása, illetve nem tudtam megérteni, hogyan tudott Lia ennyire felelőtlenül belevágni ebbe az egészbe. Ami később kiderült, az már érezhető volt az elejétől, és onnantól azt hittem, a szerelem megint előtérbe kerül, de tévedtem.

Ezt leszámítva, kifejezetten pörgős a cselekménye, mindig történt benne valami, ami tovább vitte az eseményeket. Azt még jobban imádtam, hogy komoly témákat is tartalmazott pl: a bűntudat és a gyász feldolgozása a múltban történt eseményekkel kapcsolatban. Kicsit sajnáltam a lányt, amiért elvesztette a szerelmét, és ennek a fájdalma annyira szuperül átjött olvasás közben. Az különösen tetszett, hogy az ikertestvér felbukkant, bár én a végéig reménykedtem abban, hogy az fog kiderülni, hogy Chris nem más, mint Alpha és csak megrendezte a halálát. Végül nem lettem szomorú, amiért más derült ki ezzel kapcsolatban, mert az is eléggé csavarosra sikeredett még úgyis, hogy amúgy lehetett valamilyen szinten sejteni. 

Ami nekem kevésbé tetszett....

Nekem kissé hiányos volt Ophélia boszorkányos oldala. Jó, csinált egy-két boszis dolgot, de engem jobban érdekelt volna mire is képes, mint az, hogyan megy el férfiakkal, akikkel kb. két mondatnál képtelen volt többet beszélni. Roppantul idegesített a Chris - Lia szál, de nem azért, amik történek, hanem a dolgok felépítése túl gyors volt nekem, és nem értettem, hogy tudott ennyire figyelmetlen lenni Lia, miközben elvileg baromira figyel mindenre, és mennyire megfontolt személy.

A tettes kiléte.....

Őszintén, nagyon meglepett. Nekem több gyanúsítottam is volt, több okból kifolyólag. 

Pont egy olyan karakter lett az elkövető, akire még véletlenül sem számítottam, talán pont ezért tetszett annyira az ötletesség. Kissé jobban élveztem volna, ha több bepillantást kapunk a nyomozás ezen részébe, mert a szerelmi részek kissé elvonták a figyelmet erről a részről. 

A legvégső csavar már kevésbé lepett meg, mert valahol mélyen sejtettem, hogy lesz valami, ami még kiderül, és ezt eléggé ütősnek éreztem, hogy tovább folytatódjon a történet, hiszen számos lezáratlan dolog maradt megválaszolatlanul. 

Borzasztóan várom, hogy elolvashassam a folytatást, mert a nyitókötet eléggé sok kérdést hagyott bennem. Nekem szükségem van a válaszokra, amik bennem kavarognak: egyrészről kíváncsi vagyok Lia és a nyomozó kapcsolatának alakulására, illetve arra, hogyan kapják el Christ, illetve még milyen bűntények történnek a továbbiakban.  

Pár kedvenc idézetem: 

,, – Hihetetlenül erős vagy. Ha nem tudnám, hogy rólad van szó, azt hinném szedsz valamit.

– Persze, lassan nyugtatót."

,,– Nem gondoltam volna, valaha is sor kerül arra, hogy megbilincselem

– Én is kellemesebb helyzetet képzeltem volna el első bilincselésre."

,,– Tehát minden mese igaz? Halloweenkor meg seprűn röpdös és békává változtat kóbor hercegeket?"

,,– Magának van fegyvere, nem? – kérdezte Ophelia.

– Van, miért?

– Mert most lenne itt az ideje elővenni."

,,– Jobb helyeken a rendőröknek van társuk.

– Jobb helyeken a gyanúsított nem mászkál szabadon.''

,,– Lia, beszéljük meg!

– Mit? Hogy átvertél? És ki tudja, még miben hazudtál nekem? Ez a két hét nem volt más, csak egy drága köntösbe bújtatott hazugságlufi, ami ebben a percben durrant ki. Húzz el, és imádkozz, hogy soha ne kerülj a szemem elé!"