Véleményem Aurora Lewis Turner' Bűvölet ​és apró mocskos gyilkosságok' című könyvéről

 Aurora Lewis Turner
Bűvölet ​és apró mocskos gyilkosságok 
(Bűvölet és... 1.)

Ophelia boszorkány, bár a hét évvel ezelőtti események miatt nem használja képességét. Egyik éjszaka furcsa álmot lát, melynek során egy rituális gyilkosság helyszínére kerül. Innentől kezdve ő a bűntény első számú gyanúsítottja, így Darren Harper nyomozó folyton a sarkában jár.

Hamar rájönnek: az ügy felgöngyölítése érdekében előnyösebb, ha összedolgoznak. Közben régi élete egyik elfeledett, keserű darabja is előkerül, aki teljesen felforgatja a nő életét.

Ophelia vajon szembe mer nézni a képességével és a tudattal, hogy nemcsak árthat vele, hanem segíthet is másokon? Kiismeri magát az egyre bonyolódó szálak között? Vajon legjobb barátnője, Lyra meddig állhat ki mellette anélkül, hogy bajba kerülne? És ami a legfontosabb; behódol-e a múltjának, vagy képes új lapot kezdeni élete könyvében?

Sötét múlt, rejtélyek, szenvedély, varázslat és gyilkosságok pettyezik ennek a történetnek lapjait, akárcsak a kiontott vér, vagy a bőrbe varrt tetoválások…

Írta: Aurora Lewis Turner

Megjelenési év: 2023

Sokáig vártam, hogy elolvashassam a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságok című könyvet, és az írónő jóvoltából lehetőségem adódott rá. (Aurora a születésnapján ingyenesen letölthetővé tette, ajándékul az olvasóknak)

A borító és a fülszöveg is igen figyelemfelkeltő, így régóta tervben volt nálam, mert fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogyan ötvözi az írónő a boszorkányságot és a gyilkosságot. Gondoltam, gyorsan leírom a véleményemet róla, mert még friss az élmény. Egy biztos, nem bántam meg, hogy elolvastam a regényt és remélem hamarosan alkalmam nyílik a folytatásra is. 

Nehéz szavakba önteni a véleményemet, mert folyton változtak a gondolataim a regényről. Kellett egy bizonyos idő, hogy mindent rendezzek magamban, de még így is nehéz megfogalmazni, mennyi mindent váltott ki belőlem. 

Akadtak benne olyan szálak, amik tetszettek, és akadtak benne olyanok, amiket feleslegesnek éreztem, vagy hiányoltam. Sokat rágódtam, tépelődtem, de végül sikerült összeszednem a bennem kavargó érzéseket. 

Na, de miről is van szó....

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat!!!

,, – Nem számít, mikor házasodik az ember, ha megtalálja az igazit. "

Pár szó a könyv tartalmáról ...

Ophélia – a későbbiekben csak Lia – egy képességekkel megáldott boszorkány, aki akaratán kívül egy brutális gyilkosság főgyanúsítottjává válik. Bármennyire próbálja bebizonyítani az ártatlanságát, annál jobban belebonyolódik a dolgokba. Ha nem lenne amúgyis hatalmas csávában, ezt tetézi egy jóképű nyomozó, aki mindenáron beakarja bizonyítani a bűnösségét. Hogy mit tesz ekkor Lia? Megpróbálja megoldani az ügyet és megtalálni a valódi elkövetőt, miközben a múlt eseményeivel is komoly küzdelmet vív, amikor betoppan az életébe egy nem várt személy a múltból. 

A véleményem...

Nekem irtóra tetszett az alapötlet, mert ezek a  rituális gyilkosságok remek táptalajt biztosítottak egy izgalmas kis krimi kötetnek. Imádtam a fantasy vegyítését a krimivel, remek fűszert adott a Bűvölet és apró mocskos gyilkosságokhoz. 

A nyitás után, tovább bonyolódtak benne a szálak és izgatottan vártam, hogy mit tud kihozni ebből az egészből az írónő. Adottak voltak a karakterek, megannyi potenciális lehetőséggel.

Olvastatta magát, mert én egyszerűen képtelen voltam abbahagyni, annyira tudni akartam, vajon hogyan oldódik meg a nyomozás és ki áll a dolgok mögött. 

Lia karaktere vegyes véleményt váltott ki belőlem. Tetszett benne a vagánysága, a stílusa, a gondolatai, de a viselkedése és a meggondolatlanságától néha plafonra tudtam volna mászni. Bármennyire furcsa, de Harper nyomozóval mégis imádtam, mert a szócsatáik, piszkálódásaik sokkal jobban feldobták az egész cselekményt, mint bármi más. A közös munkájuk bármennyire nehézkesen indult, annál izgalmasabbá vált, bár én még olvastam volna erről a szálról, mert kissé hiányosnak érződött nekem, és sok felesleges dolog elvette róla a figyelmet. Chris felbukkanása, még jobban felkeltette a figyelmem, mert azt reméltem, csak kisebb bonyodalmat fog csak okozni, aztán eltűnik, de sajnos nem így lett. Fájt, hogy hosszú oldalakon keresztül kellett róluk olvasnom, miközben alig vártam, hogy mással alakuljanak így az események, amik így háttérbe szorultak. Sajnos rossz irányba vitte az egészet, amitől picit elkeseredtem, de hamar elengedtem. Nekem túlságosan nyújtott volt és hosszú a Chris-Lia szerelmi részek alakulása, illetve nem tudtam megérteni, hogyan tudott Lia ennyire felelőtlenül belevágni ebbe az egészbe. Ami később kiderült, az már érezhető volt az elejétől, és onnantól azt hittem, a szerelem megint előtérbe kerül, de tévedtem.

Ezt leszámítva, kifejezetten pörgős a cselekménye, mindig történt benne valami, ami tovább vitte az eseményeket. Azt még jobban imádtam, hogy komoly témákat is tartalmazott pl: a bűntudat és a gyász feldolgozása a múltban történt eseményekkel kapcsolatban. Kicsit sajnáltam a lányt, amiért elvesztette a szerelmét, és ennek a fájdalma annyira szuperül átjött olvasás közben. Az különösen tetszett, hogy az ikertestvér felbukkant, bár én a végéig reménykedtem abban, hogy az fog kiderülni, hogy Chris nem más, mint Alpha és csak megrendezte a halálát. Végül nem lettem szomorú, amiért más derült ki ezzel kapcsolatban, mert az is eléggé csavarosra sikeredett még úgyis, hogy amúgy lehetett valamilyen szinten sejteni. 

Ami nekem kevésbé tetszett....

Nekem kissé hiányos volt Ophélia boszorkányos oldala. Jó, csinált egy-két boszis dolgot, de engem jobban érdekelt volna mire is képes, mint az, hogyan megy el férfiakkal, akikkel kb. két mondatnál képtelen volt többet beszélni. Roppantul idegesített a Chris - Lia szál, de nem azért, amik történek, hanem a dolgok felépítése túl gyors volt nekem, és nem értettem, hogy tudott ennyire figyelmetlen lenni Lia, miközben elvileg baromira figyel mindenre, és mennyire megfontolt személy.

A tettes kiléte.....

Őszintén, nagyon meglepett. Nekem több gyanúsítottam is volt, több okból kifolyólag. 

Pont egy olyan karakter lett az elkövető, akire még véletlenül sem számítottam, talán pont ezért tetszett annyira az ötletesség. Kissé jobban élveztem volna, ha több bepillantást kapunk a nyomozás ezen részébe, mert a szerelmi részek kissé elvonták a figyelmet erről a részről. 

A legvégső csavar már kevésbé lepett meg, mert valahol mélyen sejtettem, hogy lesz valami, ami még kiderül, és ezt eléggé ütősnek éreztem, hogy tovább folytatódjon a történet, hiszen számos lezáratlan dolog maradt megválaszolatlanul. 

Borzasztóan várom, hogy elolvashassam a folytatást, mert a nyitókötet eléggé sok kérdést hagyott bennem. Nekem szükségem van a válaszokra, amik bennem kavarognak: egyrészről kíváncsi vagyok Lia és a nyomozó kapcsolatának alakulására, illetve arra, hogyan kapják el Christ, illetve még milyen bűntények történnek a továbbiakban.  

Pár kedvenc idézetem: 

,, – Hihetetlenül erős vagy. Ha nem tudnám, hogy rólad van szó, azt hinném szedsz valamit.

– Persze, lassan nyugtatót."

,,– Nem gondoltam volna, valaha is sor kerül arra, hogy megbilincselem

– Én is kellemesebb helyzetet képzeltem volna el első bilincselésre."

,,– Tehát minden mese igaz? Halloweenkor meg seprűn röpdös és békává változtat kóbor hercegeket?"

,,– Magának van fegyvere, nem? – kérdezte Ophelia.

– Van, miért?

– Mert most lenne itt az ideje elővenni."

,,– Jobb helyeken a rendőröknek van társuk.

– Jobb helyeken a gyanúsított nem mászkál szabadon.''

,,– Lia, beszéljük meg!

– Mit? Hogy átvertél? És ki tudja, még miben hazudtál nekem? Ez a két hét nem volt más, csak egy drága köntösbe bújtatott hazugságlufi, ami ebben a percben durrant ki. Húzz el, és imádkozz, hogy soha ne kerülj a szemem elé!"

ADVENT NEGYEDIK VASÁRNAPJA

 

ADVENT HARMADIK VASÁRNAPJA 🌲

 

ADVENT MÁSODIK VASÁRNAPJA ❤️

 

 

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA ❤️

 

Véleményem Elena Honoria Szívembe ​zárva (Darina és Alexander 1.) című könyvéről

 Elena Honoria

Szívembe ​zárva (Darina és Alexander 1.)

„Azt ​hazudta, hogy szeret, majd magamra hagyott.”

Darina nem tud túllépni szereleme árulásán. Miután azzal szembesül, hogy Alexander becsapta és kisétált az életéből, messzire menekül, hogy újra építse önmagát. De hiába a nagy távolság, ha továbbra sem tudja elengedni a férfit.
Amikor lehetőséget kap, hogy egy különleges gyógymód segítségével eltüntesse múltja fájdalmas emlékeit, egy percig sem habozik és belevág a kezelésbe.
Amikor eléri célját és minden tökéletesnek látszik, egy éjjel váratlan dolog történik, ami alapjaiban forgatja fel nyugodt életét.
Egy szenvedélyes viszony, egy titokzatos idegen, miközben a múlt árnyai egyre veszedelmesebb alakot öltenek.

„Hazudnom kellett, hogy biztonságban tudjam.”

Alexander már többször újjászületett, és minden korábbi életére emlékszik. Egyetlen vágy vezérli az emberöltők során: megkeresni és meghódítani igaz szerelmét, akit neki rendelt a sors. De a nő erről mit sem tud, mert minden születésekor elfelejti előző életét.
Amikor Alexander rátalál Darinára, még nem sejti, hogy hamarosan a legnagyobb árat kell fizetnie szerelme biztonságáért, mert az életüket megkeserítő démon lesben áll, hogy lecsapjon.

Író: Elena Honoria ( Elena Honoria író )

Megjelenési év: 2024

Már régóta követem Elena munkásságát, de egészen eddig még egyetlen művét sem olvastam, így gondoltam teszek egy próbát.

 Nekem először a kötet fülszövege keltette fel a figyelmemet, mert nagyon izgalmasnak találtam az alapcselekményt, és annyira kíváncsi lettem arra, vajon miről szól. A borító csak hab volt a tortán, mert egyszerűen van benne valami, ami megragadja az olvasó tekintetét. 

Ebben a bejegyzésben megpróbáltam összeszedni a könyvről alkotott véleményemet, ami nem volt könnyű, mert ezer gondolat cikázott a fejemben, miközben gépeltem.

 

Figyelem!

Cselekményleírást tartalmazhat! 

 ,,Szerethetünk valakit annyira, hogy el sem tudjuk képzelni nélküle az életünket? És szerethetünk valakit olyan mélyen, hogy érte bármilyen áldozatra képesek lennénk? A válaszom: igen. Én Alexanderért bármire hajlandó lennék."

 

A véleményem a regényről....

Szerintem biztosan állíthatom, hogy az olvasók nem egy hétköznapi történetet kapnak, hanem annál sokkal többet. 

Ha lehet így fogalmazni, akkor eléggé varázslatos az egész, bár nem szeretem a misztikussággal átszőtt műveket, de ebben nagyon tetszett, ahogyan az írónő belefűzte. Nagyon fordulatos volt, izgalmas, bár  kellett számomra némi idő, hogy felfogjam miről is van szó, mert körülbelül a közepe felé vált világossá mi is munkálkodott a háttérben, és miért alakultak így a dolgok. Jó, utóbbi még mindig kicsit homály nekem, bár megtudtam érteni az okait, de ennél több magyarázatra várok a kötet folytatásában.

Alexander és Darina is hamar szimpatikus lett nekem, mert kifejezetten érdekes karakterek. Ötletes volt a váltott szemszög, mert így mindkettőjüket megismerhettük valamilyen szinten. Tetszett, ahogy a szerző megalkotta őket, illetve az érzéseik is, bár Alexander még számomra néha kicsit távolinak tűnt, de remélem a továbbiakban még jobban megismerhetem őt is, és még jobban megkedvelem. Neki sokkal figyelemfelkeltő a családi háttere, de a cselekedeteit még mindig nem tudom annyira elfogadni, mint amennyire szeretném. 

Én leginkább arra leszek kíváncsi, vajon Alexander anyja miért van ekkora hatással a fiára és a fia életére. Ő volt az a mellékkarakter, aki még inkább löketet adott az események alakulásához, mert kellett bele valaki, aki választ ad részben arra, miért is kellett különválniuk a szerelmeseknek. Mérget mernék rá venni, ő a továbbiakban is szerves része lesz a további fordulatoknak, és még többször bekavar majd, csak nem tudom miért nem tudja elfogadni, hogy nem az van, amit ő szeretne. Az elejétől kezdve, folyamatosan azon kattogtam, hogy biztos több van a háttérben, mint szimpla szakítás, és hamar beigazolódott a gyanúm. 

Ezen kívül még több kérdés maradt bennem, amire remélem a második részben bővebb választ kapok. Nem írom le őket, mert azzal még jobban elspoilerezném a szálakat, így majd a második kötet elolvasása után fejtem ki ezeket.

A homály sok mindent elfed, én meg türelmetlenül várom a válaszokat.

Ami nem tetszett....

Nagyon sok kérdés maradt megválaszolatlanul, amire még inkább kíváncsi vagyok, de közben zavart is, hogy alig derült ki pár dolog.

Remélem, a továbbiakban Alexander kiáll a szerelme mellett és minden akadályt sikerül legyőzniük, mert irtóra drukkolok nekik, de ez addig nem fog menni, amíg nem lesz elég tökös hozzá.

Miért ajánlom....

 Azért ajánlom, mert izgalmas, romantikus és nagyon édes kis könyvről van szó.

Nem túl hosszú, mégis olvastatja magát. 

Nekem remek kikapcsolódást nyújtott és remélem másoknak is.

ISMERD MEG HAZÁNK ÍRÓIT ~ Elena Honoria

 Kérdezz-felek interjú Elena Honoria írónővel 

Gyere és ismerd meg Elenát, a népszerű romantikus szerzőt

1. Kedves Elena, tudnál kicsit mesélni magadról? 

Kislánykorom óta nagyon-nagyon szeretek olvasni. Iskolás korom óta szerves része az életemnek. A romantikus történetek állnak hozzám a legközelebb, de mára szinte az összes zsánerben olvastam valamit. A könyvek mellett a másik nagy szenvedély az életemben sokáig a balett volt. Közel 10 évig táncoltam egy amatőr társulatban. Rengeteg fellépés, versenyek, nyári közösségi programok színesítették fiatalkori éveimet.

2. Hogyan vette kezdetét az írói pályafutásod? 

 Az írás viszonylag későn csöppent az életembe, ennek oka, hogy eddig még nem voltam rá megérve. Nem találtam elég kiforrottnak a történeteimet, nem voltam velük megelégedve annyira, hogy az olvasók elé tárjam. 2020 augusztusában kezdődött írói pályafutásom. Addig leginkább a fióknak írtam a történeteimet. 2020 nyarán, az egyik barátnőm felvetette, mi lenne, ha nemcsak „magamnak” írnék, hanem létrehoznék egy Facebook oldalt. Néhány napig rágódtam csak rajta, végül belevágtam és kiléptem az olvasók elé. Nagy lelkesedéssel és lendülettel 2020. szeptember 5-én létrehoztam Elena Honoria írói oldalát. Innen pedig nem volt megállás, elkészült írói weboldalam is, ahová kezdetben novellák és rövid történetek kerültek fel, később pedig a megjelent könyveimmel kapcsolatos információk is ide kerültek fel.

3. Mennyi időbe telik számodra megírni egy regényt? 

Nagyon változó, ez mindig függ, hogy éppen mennyi időm marad az írásra. Nagy általánosságban azt lehet mondani, hogy három-négy hónapra szükségem van egy-egy kézirat teljes megírására.

4. Mit szeretsz a legjobban az írásban?  

Számomra az írás a teljes kikapcsolódást jelenti. Kiszakít a hétköznapi életemből és egy olyan világba visz, amiben azzá válhatok, akivé csak szeretnék. Én alkotom a szabályokat, én hozok meg minden döntést. Így aktív szereplőjévé válok a történetnek. Emellett lelkileg feltölt és erőt ad az írás. Az olvasók szeretete és biztatása pedig annyi örömet és boldog pillanatot okoz, hogy kárpótol a nehéz percekért.

5. Honnét jöttek a köteteid ötlete ?

Nagyon gyorsan ki tud bennem bontakozni egy-egy történet, ha rátalálok egy gondolatmorzsára. Ennek elindítója lehet egy film, zene, könyv vagy egy beszélgetés. Sosem erőltetem az ötleteket, hagyom, hogy kószáljon bennem a téma. Aztán ha jónak, izgalmasnak ítélem és szívesen foglalkoznék vele részletesebben, akkor nem engedem el. Előkapok egy papírfecnit, vagy a telefonom, és néhány szót/mondatot felvázolok, hogy ne felejtsem el, amíg oda nem jutok, hogy részletesebben kifejtsem.

6. Ha jól tudom, akkor az első megjelent novellád a Cukorfalat volt. Miért éppen ezt a címet választottad neki?

Igen, jól tudod, a Cukorfalat az első megjelent alkotásom. Sokáig nem találtam megfelelő címet neki, de az egyik családtagom a segítségemre sietett és amikor elolvasta rögtön rávágta: Cukorfalat. Annyira megtetszett, hogy nem is kerestem tovább. Egyébként még a blogomra írtam ennek a novellának a rövidített változatát. Amikor Saci történetét nyilvánossá tettem a weben, sokáig bennem maradt a sztori. Tovább gondoltam az eseményeket, illetve azt vettem észre, hogy a másik két szereplő szemszögén is sokat agyalok. Így 2021 decemberében egy rövid vázlat után nekiálltam a kibővített novella megírásának. Annyira beszippantott a három főszereplő gondolat és érzelemvilága, hogy hamar elkészültem a nyers kézirattal.

7. A Varázslónővel a fantasy világába kalauzoltad az olvasókat. Milyen volt megalkotni az alapcselekményt? 

Egyszerre volt izgalmas és kreatív folyamat, tele kihívásokkal és inspirációval. A Varázslónő az első olyan történetem, amiben a fantasy világ adja az alapot. Ki kellett lépnem a komfortzónámból, annak ellenére, hogy romantikus történetről beszélünk. Az alapcselekmény megalkotása közben az is vezérelt, hogy a romantikus kapcsolat szervesen illeszkedjen a fantasy világ konfliktusaiba. Így a szerelem nemcsak a történet egy része, hanem a cselekmény központi mozgatórugója lett. A karakterek döntései, tettei, és a közöttük lévő érzelmi kötelékek mind befolyásolták a világ alakulását.

8. A Lélekszilánkokban 4 történet bontakozik ki. Ha választanod kellene, akkor melyik áll hozzád a legközelebb?  

A Szemfényvesztést érzem a legközelebb magamhoz. A négy közül ez a kedvencem. Mindig foglalkoztatott a kérdés, hogyan alakulna az életem, ha valami oknál fogva elfelejtenék néhány évet az életemből. Hogyan folytatódnának a meglévő kapcsolataim, illetve mennyire lenne hatással rám, ha később visszatérne minden emlékem és akkor kéne sok mindennel szembenéznem. Szerintem ez egy nagyon érdekes és izgalmas kérdés.

9. Most jelent meg a Szívembe zárva című köteted e-könyv változata. Mit lehet róla tudni? 

 Maradtam a romantikus zsánernél, de ismét belecsempésztem a történetbe egy kis misztikumot. Valahol A Varázslónő és a Lélekszilánkok között tudnám elhelyezni ezt a könyvemet. Nem mondanám fantasynek, de nem is egy „szimpla” szerelmes történet. Ami viszont újdonság, hogy egy háromrészes történet első köteteként jelent meg, illetve nyomtatásban novemberben kerül a boltok polcaira.

10. Hogy kezeled a negatív véleményeket? 

Nem mondom, hogy az első regényem megjelenése után nem esett rosszul, amikor olyan véleménnyel találkoztam, ami finoman fogalmazva is eléggé lehúzóra sikerült. Mára úgy érzem sikerül a helyén kezelnem akár a pozitív, akár a negatív véleményeket. Mivel én is imádok olvasni, így pontosan tudom, hogy van ami tetszik, és van ami nem. Ez nem mindig az író hibája, egyszerűen nem vagyunk kompatibilisek a történettel. Ettől függetlenül másnak még lehet nagy kedvenc. Szóval ebből kiindulva, abszolút elfogadom, hogy van, aki szereti a könyveimet, és van, aki nem.

11. Jelenleg dolgozol új köteten? 

Igen. A Szívembe zárva történet második részén dolgozom.

12. Mi a tanácsod a kezdő írók számára?

- Írj rendszeresen. Sokan úgy gondolják, hogy csak akkor kell írni, amikor megjön az ihlet, de valójában a rendszeresség kulcsfontosságú. Próbálj meg napi vagy heti célokat kitűzni. 

- Engedd meg magadnak, hogy hibázz. Az első vázlatok sosem lesznek tökéletesek. Az első lépés, hogy megírd a történetet, még ha nem is hibátlan – a javítás ráér később.

 - Olvass sokat. Az olvasás elengedhetetlen a fejlődéshez. 

- Fogadd el az építő jellegű visszajelzéseket. Kérj véleményt másoktól, legyenek azok írói csoportok, barátok vagy online közösségek. A konstruktív visszajelzések segítenek jobban látni a gyenge pontokat, amiket talán te észre sem veszel. 

- Ne aggódj a trendek miatt. Fontos, hogy azt írd, ami érdekel, ne pedig azt, ami éppen népszerű. A trendek gyorsan változnak, de egy hiteles, személyes történet sokkal többet ér, mint egy divatos, de üres alkotás.

 - Légy kitartó, és élvezd az alkotás folyamatot. Az írás nem csak a végeredményről szól. Élvezd a felfedezés, a teremtés folyamatát. Minden egyes írás, még ha nem is tökéletes, közelebb visz ahhoz, hogy jobb íróvá válj. Az alkotás öröme a legfontosabb!

 

Az írónő szerzői oldala ~~>  Elena Honoria író